Eugene és Elena Kudrjavcev 5 évvel ezelőtt Kárpátaljára költöztek Luhanszkból. Ez idő alatt a házaspár annyira lokálissá vált a helyiek számára, hogy nehéz elképzelni egy várost nélkülük. Eugene ismert fotós, aki jártas a riportfotózásban és az ételfotózásban. Olena szövegíró és ételstylist. Ők a “Maslom Wgoru” – egy gasztronómiai blog – szerzői, amely, ha nem is kényszeríti, hogy mindent gyorsan elkészítsen a recept szerint, legalább oktatási funkcióval rendelkezik, és egyszerű szavakkal magyarázza a komplexumot, és esztétikus örömöt szerez minden részlettel , fotóval és szöveggel. És ami a legkellemesebb Kárpátalja számára – a kárpátaljai ételek gyakran megjelennek az oldalain.
Olenával és Zsenyával együtt készítünk rakott-krumplit, és beszélgetünk Kárpátaljáról és Luhanszkról, a gasztronómia különbségeiről és hasonlóságairól, Ungvár legnagyobb ehető felfedezéséről, az ételfotózásról, a jó felvételek szabályairól és általában az életről.
– A főzés elég korán jelent meg az életemben. Egy faluban nőttem fel, anyám egy raktárban dolgozott, amely gabonát tárolt, és amikor elkezdődött a betakarítás, a munka 1,5 hónapig a nap 24 órájában tartott – mondja Elena. – Abban az időben húgommal és apámmal otthon maradtunk, ennek megfelelően főznünk kellett valamit. A nővérem csak egy évvel fiatalabb, ezért együtt tanultam ezt a dolgot. Tipikus ukrán konyha volt – levesek, cékla, zabkása, galuska. Ami pedig kárpátaljait illeti, 5 évvel ezelőtt találkoztam vele. Kárpátalja azonnal meglepett! Nem gondoltam, hogy kulináris értelemben ennyire különbözünk egymástól. Nagyon sok érdekes étel van itt, és egyszerre ukrán, magyar, román és szlovák.
Igy hát 5 évvel ezelőtt Ungvári az első étel a paprikas lett. Nagyon sokáig vártuk a megrendelést, majd a főzés tapasztalatával rájöttünk, hogy az egész dolog azapró gombócokban van – közvetlenül a megrendelés alapján készülnek. És ha a bogracs egyszerűen felmelegíthető, akkor itt- minden más.
Anyagában Kárpátalja íze a következő: banosh, gombóc, laci-pecsenye Olena viccelődik: „Ungváron az első hat hónapban minden lépésünkön csodálkoztunk. Erős Pista – az első, a második vagy a kompót? És nem vicceltem. Menüket és jeleket olvastam, és forrt az agyam. Hermelin, utopence, kézli? A mi? A hrudka és a hurka nem ugyanaz? Milyen finom kenyér kéreg nélkül! Ez a Szegedi gulyáshoz? Mi pedig már hat hónapja vajjal szeretjük! ”
– Milyen kárpátaljai ételek léptek be mindennapjaiba?
– Kárpátalja nagyban befolyásolta az otthoni főzésünket. Kukoricadarát, paprikát, tarhonyát kezdtem vásárolni. Előtte nem érdeklődtem ezekkel, vagy nem is tudtam a létezésükről. Mindig van otthon Erős Pista, szárított gomba, áfonya, szeder. Szeretem a bodza italt. Nem tudom elképzelni a húsvétot mell nélkül. Gyakran főzök banosh-t, gombócot. De nem tudok mindent otthon főzni. Például, amikor vendégek jönnek hozzánk, azonnal azt mondom, hogy a bogracsot csak is ott kell enni, ahol az őshonos Kárpátaljaiak készítik.
– Miért főzünk ma rakott-krumplit?
– Mert nem igazán értem ezt az ételt. Meg akarom változtatni a hozzá való hozzáállásomat. Talán nem a legjobb előadásban kóstoltam. Egy másik szempont, hogy ez az étel nagyon gyakori. Bár megértem a kárpátaljai háziasszonyokat, akik kitalálták, mert gyors és valójában a szinte mindig otthon lévő maradványokból.
– Véleménye szerint milyen 5 ételt kellene felszolgálni a turistáknak a kárpátaljai éttermekben?
– Ötnél biztosan több van! Az első – töltött káposzta.Egész Ukrajna ismeri, de Kárpátalján más, akkora, mint egy kisujj, és még kisebb is. Ez művészet. Ezt nem tudom megtenni, de nagyon szeretném megtanulni. Lehet, hogy valaki elvisz tanulni (a szerk. – nevet). A második helyen – bogracs és gombóc. Mindkettő nagyon finom dolog. Majd – Szegedi gulyás. Imádom. Torhonya, paprikás, pisztráng, gomba- leves. Általában sok finom étel van, és már éttermekben is vannak. Itt a szakácsoknak a jótálaláson kell dolgozniuk.
Eugene hosszú ideje fényképezi az ételeket – 8 éve. De ez az éttermekre vonatkozik, ott pedig egy kicsit más sajátosság van. 3 éve fényképezek. Egyszer megnéztük a “Julia és Julia: A boldogság főzése recept szerint” filmet egy bloggerről, aki elmondta, hogyan kell forgatni Julia Child könyvét, és rájöttünk, hogy blogot is szeretnénk létrehozni. Így kezdődött az egész – mondja Olena.
Főzés után, ami egyébként nem mindig sikerülhet először, Elena és Eugene fotózásra lépnek a blog számára. Itt mindenkinek megvan a maga világos szerepe és feladata.
– Minden fotó, amelyet olvasóink a blogon látnak, azzal kezdődik, hogy érdekes és releváns receptet találok – mondja Elena. – A második pont nagyon fontos, mert ha decemberben elkészítek egy ételt friss cukkíniból vagy eperből, akkor az olvasók számára nincs értelme. Amikor találok egy ételt, azon kezdek gondolkodni, hogy hogyan kell kinéznie a fotón, mit fogok lefényképezni – mik legyenek a díszítéshez szükséges edények, szalvéták, virágok. Ez után a szakasz után elkezdek főzni. Amikor látom, hogy mindjárt befejezem, elmondom Zsenyának, mennyi ideje van a megvilágításra. Ez azért is fontos szempont, mert minden étel vonzónak tűnik egy bizonyos ideig, és ezt fontos megjegyezni. Ha a mézeskalácsot az elké után legalább egy nappal lefényképezhetjük, a pizza 10 perc alatt kiszárad, és nem fog kinézni. Az edény méretétől függően döntöm el, hogy melyik szögből távolítsam el. Többnyire betartom a szabályt – minél magasabb az edény, annál alacsonyabban lövünk, és fordítva.
Eugene viccelődik, hogy ebben az egész kulináris történetben csak akkor jelenik meg a keretben, amikor meghallja az étel szagát a konyhából.
– Tetszik, amit Lena főz és milyen fényképeket készítünk ennek eredményeként, de soha nem avatkozom bele a főzési folyamatba – ez az ő területe. Amikor a feleségem azt mondja, hogy szinte minden készen áll, elkezdem lebontani a fényt, előkészíteni a hátteret. Mindent nagyon intuitívan csinálok, nincsenek speciális képleteim és tévedéseim. Csak látom a keretet és mindent, tudom, hová kell tenni, hogy mit rakjak ki, hogy a fotó sikeres legyen. Nincs is nagyon különleges felszerelés. Néha háztartási cikkeket használunk a fény visszaverésére. Egyébként a fényforrás is csak egy. Valószínűleg itt az ideje gondolkodni a másodikon – mondja Eugene mosolyogva.
Általában a pár 3-4 ételt készít és fotóz egyszerre egy nap alatt. A főzéssel együtt ez körülbelül 4-5 órát vesz igénybe.
Az ételfotózás apró edényekhez szokott fordulni, elsősorban a kényelem miatt. A fotofonok általában nem elég nagyok ahhoz, hogy több, 30 centiméter átmérőjű tányért befogadjanak. Másodszor, ha egy nagy tányérra teszed az ételt, akkor is lefotózod ezt a tányért. Ezért Olena mindig a legkisebb edényeket keresi – tányérokat, bögréket, sütőformákat, serpenyőket. Átmérőjük – legfeljebb 20 centiméter.
– Gyakran kérdezik, hogy nyitunk-e saját éttermet – meséli a blogger. – Foglalkozásunk valóban nagyon kapcsolódik az étteremhez, és ezért nagyon jól tudjuk, hogy ez milyen munka. Sok ismerős szakácsunk van, nemcsak az ételekről, hanem a munka és a mindennapi élet nehézségeiről is kommunikálunk velük. És ez sokkal nehezebb, mint amilyennek látszik. Folyamatosan hangsúlyozom, hogy nem szakmailag főzök, ezért szkeptikus vagyok az étterem megnyitásával kapcsolatban. Ami a “Maslom Wgoru” blogunkat illeti, van egy kis álom készíteni egy könyvet – nagy ajándék-könyvet gyönyörű fotókkal. Ki tudja, talán egyszer meg merjük.
Ezt az anyagot a Közép-európai Stratégiai Intézet bocsátotta rendelkezésre az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) támogatásával. A termék tartalma kizárólag a Közép-európai Stratégiai Intézet felelőssége, és nem feltétlenül tükrözi az USAID vagy az Egyesült Államok kormányának véleményét. A termék egyetlen része sem reprodukálható vagy továbbítható semmilyen formában vagy bármilyen módon, elektronikus, elektronikus, fénymásolási vagy egyéb módon, az eredeti forrás megfelelő hivatkozása nélkül.
Росана Тужанська
Фото та відео: Антон Рижих