Ez a multimédiás történet folytatása a nagy “Gyökerek” témánknak – arról, hogy kik vagyunk, miért fontos ezt tudni és megérteni, megőrizni ezt az emléket, és nem hagyni abba a keresést.
Ezért, hogy ezt az anyagot elkészítsük és helyrehozzuk, nem csak a témát, a szakértőket, a hősnőket és a csapatot gondosan válogattuk ki . Elmélyültünk az ukrán hímzés és a kárpátaljai hímzés történetében a helyi népek népviseletén, gondosan átolvastuk a múzeumi munka nemzetközi etikai kódexét, és tanulmányoztuk az ukrán múzeumi dolgozók vitáját a megőrzés és a megvilágosodás közötti dilemmáról. 3 hónapig kutattunk, kételkedtünk, ellenőriztünk, minden lépést mérlegeltünk, új tényekkel és összefüggésekkel egészítettük ki az anyagot.
Ez a multimédiás történet nemcsak a történelmi ruháról szól, hanem elsősorban arról a kódról és a szent tartalomról, amelyek e ruhába ágyazódnak. Általában tudat alatt, a kollektív történelmi emlékezet eredményeként. Kárpátalja esetében ezek az egyediség és az eredetiség kódjai, ugyanakkor a különböző etnikai csoportok kultúráinak és történeteinek párbeszédének kódjai.
A 100 éves Borzsa, Tereblja, Királyháza, Turyan, Teresva és Uzh völgyeinek női ruházata egyáltalán nem hasonlított a lemkókhoz vagy a bojkokhoz, a románokhoz vagy a magyarokhoz, és egyáltalán nem olyan, mint a Rakhovi Hutsulékhé. Ugyanakkor Kárpátalja történelmi jelmezének egyetlen kompozíciójában mindegyik többszólamú visszhang és rendkívül szerves.
Hogy modern képek révén belemerüljön a múltba, minden történelmi területhez találtunk egy hősnőt, amelynek gyökerei abból a térségből származnak. Mindannyiukat ugyanerre biztatjuk.
Külön szeretnénk hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem kampányolunk autentikus történelmi öltözet viseléséért. Sőt, mindenkit arra buzdítunk, hogy dédelje, és ezen keresztül fedezze fel gyökereit. Ennek érdekében anyagunk hímzési mintákat és azok tudományos magyarázatát tartalmazza, amelyek útmutatást adhatnak a történeti kutatáshoz és a történelmi jelmezek másolatainak elkészítéséhez.
Számunkra igazságtalannak tűnik, hogy sok kárpátaljai, nem pedig a nem helyi lakos, talán soha nem látták ezt a ruházatoa, és soha nem gondoltak a tartalmára. Amikor elkészítettük ezt az anyagot, az az érzés motivált bennünket, hogy sokan nem is látták, nem érdeklődtek, figyelmen kívül hagyták.
Ezért ennek az anyagnak egy másik ambiciózus célja a Kárpátalja történelmi jelmezmúzeumának online elérhetővé tétele a meglévő ismeretek és modern értelmezésük átgondolása révén.
A Kárpátaljai Népi Építészeti és Életmúzeummal közösen hoztuk létre. Most pedig meghívjuk Önt ebbe az új online múzeumba, és egy rövid szótárral kezdjük, ahol különböző ruhák és elemeinek Kárpátalján található történelmi nevei találhatók.
Volóci járás. Bojkák.
A Volovec-vidéki női ingek vállrészét keresztirányú díszcsík, “váll” díszítette. Széles virágsoron alapult, amelyet keskeny csíkok, “gubancok” és “tollcsíkok” kereteztek. A fő díszítő motívumok négy szirmú virágok voltak, amelyek magját négyzetek képezték, ferde keresztekkel. A piros és a kék színvilág azt jelzi, hogy ilyen hímzett ingek a XIX. Végén – XX.
Irina Yantso
az “Antsya” zenekar vezetője és a “Rokash” zenekar menedzsere
Büszke vagyok arra, hogy kárpátaljai ruszin vagyok. Nagyszüleimet az anyai ágon deportálták a lemkok. Nemrég jártam abban a faluban, ahonnan nagyapámat áttelepítették, ott találtam a házát, még ma is áll. A nagymamám falujában is, de a ház már tönkrement. Ezek a Sanok megyei Wislok Wielki és Moschanets falvak, amelyek ma Lengyelországban találhatók.
Apai dédapám, Luka Cheshok, a Volovets kerület Tysiv faluból származik. Dédnagymama – Pidloyjáról.
A harmadik vonal, ahonnan a vérem származik, Khust. Apai nagyapám Izai származású. Nagyon sok Pristaya nevű ember van ott. Khuston születtem, és gyermekkoromat a nagymamámmal töltöttem a faluban. Egész tudatos életem óta Munkácson élek, ezért szülővárosomnak tekintem.
Nagybereznai járás. Lemkák.
A Nagybereznai lemka női ingen a legszebben a ráncosodott mellkast és az ujjak felső vállrészét díszítették hímzéssel. Itt egész kompozíciókat hímeztek virágból, “koszicákból”. A koronába zárt, kis százszorszépekkel, ibolyákkal, búzavirágokkal, rügyekkel és levelekkel körülvett, nagy virágon (általában rózsán vagy kamillán) alapuló minták elterjedtek az 1920-as években.
Larisa Lipkan
újságíró és műsorvezető
Gyökereim nem Kárpátalján vannak. A szüleim Vinnicsináről származnak. Ott vannak az összes rokonaim, nagyszüleim. Apámat ide küldték munkába, először Ungvárra, majd Nagy Bereznára. Ott születtem, nevelkedtem és befejeztem az iskolát.
Bereznához való ragaszkodásomat és a vele való azonosulást csak akkor éreztem, amikor Ungvárra költöztünk. Kezdtem érezni, hogy ez egy nagyon közeli régió számomra.
Királyházi dolinyánok. Szőlősi járás.
A Szőlősi régió női ingjeinek téglalap alakú nyakkivágása volt. A keskeny gallért és nyakat, ujjat, mandzsettát és sallangot (“fidrishi”) hímzéssel díszítették. Színek – 2-3 szín kombinációja, a fő kombinációk – kék-piros és barna-piros-kék, enyhe fröccsenéssel sárga, zöld, narancs, kék. Reális virágmotívumok érvényesültek. Gyakran – a gyám motívuma.
Valeria Turok
újságíró és műsorvezető
Ungváron születtem, de apám Khust régióból származik, anyám pedig Szőlősi régióból. Anyai ágon – Szőlősi régióban élő magyarok. Apái ágon – mind Mizhiryából vannak Az utazás és pénzkeresés során nagyapám az óceán közepén született, amikor szülei Argentínába hajóztak. Ezért az anyakönyvi kivonatában a hosszúság és a szélesség van beírva.
Miután visszatért Kárpátaljára, a család Szőlősi járásban telepedett le, ahol szőlőt termesztett.
Tereszvai dolinyánok. Técsői járás.
A 20. század 20-40-es éveiben a Teresva-folyó völgyének falvaiban a ruhahímzésben a virágmotívumok virágokból, levelekből és rügyekből álló stilizált ágak formájában domináltak. Virágcserepek, pillangók stb. képei hozzáadhatók.
Alina Pash
zenész és énekes
Técső körzetből származom, Bustyaháza faluból. Erről mindenhol mesélek,mert büszke vagyok arra, hogy ilyen gyönyörű vidékről származom. A rokonaim is onnan származnak, de mivel sok nemzetiséget keresztezünk, az apai vonalon román vér folyik bennem. Anyám nagyapja pedig Hmelnickij régióból származik. Azt mondják, hogy a Nesiymuki kozák eredetű.
Szüleim, nagymamám, anyám nővérei és apai családom Bustyaházán él. Feltétlenül hazajövök karácsonyra, húsvétra, november 1-jére, és általában mindig, amint alkalom nyílik rá.
Terebleritsky dolinyánok. Khust körzet
A Terebleritsky-völgyek női ingeinek ujjainak díszítésének egyik lehetősége a téglalap alakú, masszív, riport hímzés volt, amelyet népi nevén “zaspulnitsa” -nak hívtak. Díszmezeje különféle motívumokkal volt tele. A rozetta motívum módosításai gyakran megtalálhatók a huszadik század elejének hímzésein. Az egyikük tövében négy fogpárral díszített gyémánt volt. Éppen ezért a nyolc szirmú rozetta ilyen képét népiesen “foggal ellátott csillagoknak” nevezik.
Natalia Yantso
Az Ünnepek műhelyének alapítója
Anyám Khustról származik, szülei és nagyszülei – úgyszintén. Ezért a gyökereim nagyon mélyen vannak ott. Néhány év telt el azóta, hogy anyám eladta a házát, ezért Khustba csak a temetőbe megyünk meglátogatni nagyszüleinket.
Külön történetem van népviseletekről – 20 éves koromig táncoltam a “Kárpátok forrásai” -ban, tehát jól ismerem és tudom, hogyan kell viselni. Hihetetlen, hogy Kárpátalján ennyi körzet van, ilyen sokféle jelmez és tánc.
Magyarok. Beregszászi járás.
A kárpátaljai magyarság ruhahímzését növényi jellegű hímzés jellemezte, amelyet a “kétoldalas felület” technikájával készítettek. A fő motívumok a rózsák, őszirózsák, ibolyák és százszorszépek. Különböző alakú szárakkal és levelekkel kombinálva szerves díszkompozíciókat alkottak.
Tatiana Literati
az “Elveszett Ungvár” projekt szerzője
Mint mondják, suszter vagyok bakancs nélkül – mások történeteit írom, és nagyon keveset tudok a sajátomról. Nem Ungváron születtem. Apám magyar, aki az ungvári régióbeli Tisaásvány magyar faluból származik. Anyám Khudlyovo faluból származik. Egész életemben Csapon éltem, és immár 19 éve élek Ungváron.
Szolyvai járás
A rozetta a kárpátaljai hímzések egyik leggyakoribb archaikus motívuma. Négy, hat vagy nyolc hegyes vagy lekerekített szirommal hímezték. Gyakran egy rozetta szirmait felváltva két színű szálakkal hímezik: kék és lila, piros és sárga stb. A rozetták váltakoznak a rombuszok, körök, négyzetek, keresztek, s-alakú alakok képével.
Natalia Vorona
közszereplő, a Miss Ukraine-92 verseny döntőse
Apám katona volt, ezért úgy történt, hogy a Lviv megyei Stryiben születtem. 1983-ban Ungvárra költöztünk, és a harmadik osztályba ide mentem. Anyám származása elsősorban Kárpátaljával függ össze. Szolyváról származik. A nagyszüleim részéről pedig minden rokonom Szolyvai.
Apám 1957-ben költözött ide Kharkivból, fiatal hadnagy volt, aki megépítette a Szovjetunió első radarberendezéseit. Így találkoztak szüleim Szolyva városában.
Fontos és büszke számomra, hogy nagyapám volt Szolyva első polgármestere, nagymamám unokatestvére pedig ismert vallási személyiség volt. Dionysius atyát az ungvári székesegyházban temették el.
Rahói huculok
A Rahó régióbeli huculok női ingein a fő helyet a „betét” foglalja el – hímzés, amelyet a hüvelybe helyeznek. Három részből áll: a középső részből (“maga az alapérték”), annak keretező szalagjaiból (“csomó”, “csipke”) és díszes fogazott csíkjaiból (“felületek”), amelyek részmotívumokat vagy redukált motívumokat tartalmaznak a a berendezés központi része.
Színes és archaikus azok a beállítások, amelyekben a rombust más geometriai motívumokkal kombinálják: nyolcszirmú rozettával, egyenes és ferde keresztekkel. A földet szimbolizáló rombusz motívum, amelynek termékeny kezdetét a “mező” négy szakaszán belül egy ferde kereszt, pöttyös szemekkel jelölte, az ukránok mindenféle népművészeti alkotásaira volt jellemző.
Olesya Drashkaba
művész, az Uchoose főszerkesztője
Rahón születtem. Mint a nagymamám és a dédanyám is. A Rahói Priymak-Melnychuk családból származnak. Ott nőttem 6 évig , majd Ungvárra költöztem. Néhai nagyapám Rahó díszpolgára, az egész családja Teresva és Bedevli származású. Ez Vasyl Nebola dicsőséges családja, aki a Kárpát-Ukrajna hőse volt.
A hucul ruházat nagyon fontos a családunkban. Nagymama azt mondta, hogy édesanyja szerinte “szerette öltöztetni a lányokat”, így titokban eladhatott egy darab földet is a férjétől, hogy megvásárolja a lányok bundáját és lakkbőr papucsát.
Sikerült valamit megmentenünk, így ezeken a képeken nagymamám amerikai bársonyból készült ingében és évszázados környezetben vagyok.
Uzsanszki dolinyánok. Ungvári járás.
A rombusz lett a legelterjedtebb az összes kárpátaljai hímzésben. A rombikus vonalakat végtelen törött vonalak – “kanyarulatok” keretezik, amelyek rendkívül ősi díszek. A kanyargó motívum a végtelen, a víz, az élet és az egész világ mozgásának folytonosságának és ritmusának szimbóluma. Az emberek úgy gondolták, hogy ez a szimbólum a gonosz erőkkel szembeni talizmán, amely – úgy gondolják – ha egyszer ebben a végtelen sorban van, örökké körbe fog kerekedni körülötte, és soha nem lesz képes ártani a dolog tulajdonosainak, amelyen ábrázolják.
Alice Smyrna
a dubrinicsi kerékpáros birtok alapítója
A Perecsin kerületben, Dubrinicsiban születtem, nőttem fel és élek. Ezért az Ungvár-völgy a legfontosabb hely számomra. Nagymamám Hmelnickij megyéből származik, apám Dnyipropetrovszk régióból, édesanyám pedig Perecsin régióból származik.
20 évvel ezelőtt a falusi turizmusban kezdtem el foglalkozni, ezért kutattam, mit éltek és csináltak őseink. Vállalkozásomban újratermelem a hagyományokat, de turisztikai szinten.
Munkácsi járás
Stilizált virágokat (“rózsák”, “százszorszépek”) hímeztek a 20. század első negyedének Munkács régiójának ünnepi ingeire. Az ilyen díszek jellemzője, hogy a virágokat hanyatt fekvő helyzetben helyezték sorba
Elena Tsiva
A Lika-Comfort igazgatója
Munkácson élek, és a Munkácsi kerületben születtem, Nove Davydkovo faluban. Őseim Schönborn gróffal jöttek, mint kézművesek Németországból. Anyám nagyszülei Terebla és Munkács régióból származnak.
Nagyon szeretem Munkácsot, és valószínűleg ez a gyökér a családomban van megragadva. Nagymamámtól azonban örököltem na hatalmas szeretetet a Kárpátainkhoz.
Borzsavai dolinyánok. Ilosvai járás.
A Borzhava folyó völgyében lévő női ingeket az ujjak hímzésével különböztetjük meg, amelyet teljes hosszában és a vállán sokszínű szálak díszítettek. A hüvely külső varratának mentén hímzett függőleges hosszanti csíkot népiesen “sorshüvelynek” nevezik. Sorban hímzett rombuszokból állt: egyetlen rombusz váltakozott rombussal, amelynek felső és alsó sarka közelében kis rombuszokat hímeztek párban. A rombusz ezen konfigurációját közismerten “békának” nevezik. A sokszínű hímzésű rombusz kontúrjait szegélyekkel, kis rombuszokkal, keresztekkel keretezték, a “békák” mindkét oldalán két nagy vagy hat kisebb, nyolc szirmú virágot vagy rozettát hímeztek.
Rosana Tuzhanska
a Varosh főszerkesztője
Munkácson születtem. Apám Ilosvai.. Anyám magyar, rokonai és saját maga is Szőlősi és Beregszászi régióból származnak. Most azonban családom és én Ungváron élünk. Vagyis abszolút kárpátaljai vagyok, amelynek gyökerei Kárpátalja számos területén vannak
Ilosváról csak a legmelegebb gyermekkori emlékeim vannak – nagyszüleimről, akik sajnos már nincsenek velünk. A nyugodt és nagyon kimért falusi életről, az emberi kedvességről és őszinteségről, a homlokát ráncoló gyerekekről, akik reggeltől késő estig felfedezik a világot, táfonya túrákért és nagymamám legfinomabb ételeiről. De nem leszek csaló, városlakó vagyok, ezért Munkácsot és Ungvárt tekintem szülővárosomnak. Itt kényelmesen élek, dolgozom és pihenek.
Turjanszki dolinyánok. Perecsini járás.
Perecsin régió egyik legjellemzőbb díszítő kompozíciója egy stilizált ág volt, nagy virágokkal (“rózsákkal”), szárakkal és levelekkel, amelyet fekete szálakkal hímzett fogsáv keretezett. A hátizsák díszítésének harmonikus befejezése csíkok voltak, amelyek sorba helyezett gallyakból, levelek ágaiból álltak, amelyeket népi nevén “tollak” neveznek.
Balog Inna
az ukrán fegyveres erők alkalmazottja és a terrorizmusellenes művelet résztvevője
Samborban születtem, de szinte születésemtől fogva Perecsinben éltem. Minden őseim – anya, nagymamák, nagyapák – Poroshkovoból származnak. Most nem járok gyakran oda, mert nincs elég időm, de e gyermekként anyám gyakran odaküldött, főleg nyaralni.
Románok. Técsői járás.
A kárpátaljai románok női ingeinek felső vállujját több keresztirányú hímzéscsík díszítette. Különleges színt kap egy díszcsík, fekete háttérrel és rajta polikrom mintákkal. Jól illik a fehér-fehér hímzéshez. Az ujjak díszítésében három különálló virágdísz – váza.
Marina Bokoch
projekt menedzser
Szüleim Técső régióból származnak. Apám Krychevo faluban született és nőtt fel, anyám – Chumalevo faluban. Ezek szomszédos falvak. Én Técsőben születtem, Krychevben éltem kétéves koromig. Aztán Khustba költöztünk.
A 11. évfolyam után Ungvárra költöztem tanulni. És itt is maradtam. 2019 márciusában Frankivszkbe költözött, idén ősszel pedig Kijevbe.
Bolkák. Mizshirszkij járás.
A kárpátaljai bojkákat rövid, vállig érő, hosszú ujjú, mandzsettás ing jellemzi. A sinus finoman ráncolt mellkasának oldalirányú hosszmetszetével. A XIX végének – a XX. Század elejének – hímzésére a kétszínű vörös-kék skála volt jellemző. 20 év elejétől a hímzés sokszínűvé válik. A geometriai motívum dominál – rombuszok, keresztek, rozetták.
Romena Zavadiak
stylist, modell, blogge
Ungváron születtem, de őseim Mizhiryából származnak – nagyapám Novoszelycsiából, nagymamám pedig Studenyiből származik. Sajnos kevés említést teszek erről a területről, mert többnyire csak gyermekként jártunk ott.
Nagyapám jelenleg regényt ír a napirendre, amelyet 80. születésnapjáig tervez kiadni. mesélni fog Mizhhiryáról, gyermekkoráról, nyelvéről és hagyományairól.
∗∗∗
Végül meghívjuk Önt, hogy nézze meg a projektről szóló rövidfilmünket.
Ezt az anyagot a Közép-európai Stratégiai Intézet bocsátotta rendelkezésre az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) támogatásával. A termék tartalma kizárólag a Közép-európai Stratégiai Intézet felelőssége, és nem feltétlenül tükrözi az USAID vagy az Egyesült Államok kormányának véleményét. A termék egyetlen része sem reprodukálható vagy továbbítható semmilyen formában vagy bármilyen módon, elektronikus, elektronikus, fénymásolási vagy egyéb módon, az eredeti forrás megfelelő hivatkozása nélkül.
Авторка проекту: Росана Тужанська
Фото: Сергій Мазур
Відео: Антон Рижих
Макіяж: Октавія Ващук, Тетяна Самус, Марина Половко
Подяка за допомогу у створенні матеріалу директору Закарпатського музею народної архітектури та побуту Василеві Коцану
Опис до костюмів: завідувачка відділу науково-освітньої роботи музею Тетяна Сологуб-Коцан
Оцифровка орнаментів – Олександра Гаркуша
