Bandi Sholtes író és idegenvezető történetei
A koronavírus-járvány következtében rendkívül nehéz pozitív hatásokat találni a zárolásban, a karanténkorlátozásokban és a szinte lezárt határokban, de a logikus gondolkodás ilyen luxust ad. Az első dolog, ami eszembe jut, a belföldi turizmus fejlesztése.
Sőt, nem csak annyira szeretnénk odafigyelni arra, hogy Ukrajnába utazzunk, ami kétségtelenül maguknak az ukránoknak is hihetetlenül alábecsült vonzerőt jelent. De mi van a városok vagy falvak feltételes szomszédságaival? A viharos 2020-as év ösztönöz minket egy ilyen kutatásra, amely valójában nemcsak érdekes kaland, hanem hobbi is lehet – szülőföldje felfedezése, felfedezése és újrafelfedezése.
Pontosan ezt tették az egész Kárpátalján túl ismert ungvári író, Bandi Sholtes, és Maksym Adamenko, Munkács helyi idegenvezetője a karantén alatt.
Az első véletlenül szedte magát és elment… Velyki Lazy-ba, egy faluba, 10 km-re Ungvártól, ahová nyugodtan elgyalogolhat, elbiciklizhet, tömegközlekedéssel is eljuthat vagy akár bedobhatják a barátai vagy pedig idegenek. A második – Dercen falut fedezte fel, amely 20 km-re van Munkácstól, bár tucatszor vagy talán több százszor is elhaladt előtte.
Ez a két történet még egyszer bebizonyítja, hogy sok érdekes és kevéssé ismert dolog van körülöttünk, csak egy “lökésre” vagy esélyre van szükséged, hogy megtudd ezeket. Legyen ez az “lökés” a karantén, de legközelebb csak egy szabadnap vagy nyaralás legyen.
Következőként átadjuk a szót a szerzőknek. Először Bandi Soltesnek.
Ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy szívesen leülök cikket írni a Velyki Lazy-ról, nem hittem volna.
Mivel én, mint sokan közületek, sokszor hajtottam a Kijev – Chop útvonalon e falu közelében, és valamiért soha nem jutott eszembe, hogy odamenjek, sétálgassak és megnézzem, ki lakik ott és mi érdekes van ott.
Nos, valójában az emberek a szépséget és az érdekeset általában valahol a láthatáron keresik, miközben nem igazán tudják, mi tórténik az orruk alatt.
Az egész pedig azzal kezdődött, hogy véletlenül egy beszélgetésbe kezdtem az egyik virtuális barátommal. Misha a neve, és ő mesélt nekem egy kicsit azokról az érdekes dolgokról, amelyek Velykyi Lazy-ban vannak, mert onnan származik. Nos, ez a falu olyan közel van Ungvárhoz, hogy meghívtam a barátaimat, hogy menjünk oda és nézzük meg sajátszemüleg.
Először az úttól a régi konyakgyár épülete felé fordultunk. Tudták, hogy a 19. század végén Velykyi Lazy-ban Nandor Ploteni gróf és Európában híres hegedűs és zongoraművész alapított szeszfőzdét? Borokat és brandy-t készítettek helyi szőlőből.
Miért brandy ? Nem csak azért, mert Ploteni szerette az italt, hanem azért is, mert a pálinka lágyítja a hangszálakat, és az énekeseknek érdemes előadás előtt meginni. Ennek eredményeként az ital népszerű volt, jövedelemre tett szert és segített kapcsolatba lépni az operaénekesekkel és a befolyásos emberekkel.
A gróf 1933-ban bekövetkezett halála után a vállalatot a fia örökölte, majd a második világháború után a szovjet hatóságok államosították a szeszfőzdét, és Velykolazovsky állami gazdaság néven vált ismertté. A kétezres elejéig működött.
Ezután elmentünk a zsidó temetőbe, amelyet alig néhány évvel ezelőtt rendeztek és helyeztek el egy speciális térképen, majd megnéztük az 1896-ban épült Ploteni palotát.
Korábban semmit sem tudtam erről a neoklasszikus stílusú kétszintes palotáról és annak alapítójáról. Viszont tudnom kéne, mert élete története nagyon érdekes.
A fiatal tehetséges Plotenit 1862-ben Munkácson fedezte fel Ede Remeni világhírű magyar hegedűs és zeneszerző, aki a brit Viktória királynő és az Egyesült Államok elnöke mellett játszott a Fehér Házban. Két évvel később pedig a fiatal zenész zongorán kísérte Edét.
Első szólóhegedűversenyét Budapesten játszotta 1867-ben. Néhány év múlva pedig a Magyar Nemzeti Színház zenekarának első hegedűse lett, egyúttal zenei érdemeiért megkapta a gróf címet is.
Felesége Eugenia McAllister, angol arisztokrata volt. Egy ideig Párizsban élt, de visszatért Magyarországra. Liszt Ferenc és Johannes Brahms mellett lépett fel. Zeneiskolákat szervezett Kárpátalján.
A szeszfőzde mellett pedig malmot épített és nemes szőlőfajtákat termesztett. A ploteni szőlőskertekből és borospincékből adódott az ungvári konyakgyár, mivel a Velykyi Lazy gróf vezetésével az első adag konyakalkoholt előállították és tölgyfahordókba tették. Receptje szerint pedig az első hordót 1959-ben töltötték be a Tisa-i konyakgyár márkanév alatt.
A XIX. Század 90-es évek elején a család Budapesten, majd Ungváron élt a Palota építése közben. A gróf meghalt és Budapesten temették el.
És tudják, életrajzából ítélve, bizonyára legalább három különböző nyelvet, és valószínűleg ötöt is tudott.
Jelenleg a Ploten Palotában – a Gyerekek Kreativitásának Háza működik számos szakköreivel. A homlokzaton hat évvel ezelőtt két táblát állítottak fel. Az épület körül – egy kis parkv an, amelyet a gróf fektetett le. Megmutatták nekünk az alagsorban a megőrzött stukkót és az eredeti fűtési rendszert. Tekintettel arra, hogy a palotában valamikor a község tanácsa, majd iskolája volt, még mindig jól meg van őrizve. Bár javításra szorul, akárcsak szinte az összes ilyen épület.
Aztán végigmentünk a hegyen, amelynek tetején egykor földrengés-állomás volt. Egyébként idén a pászka felszentelése során a Velykyi Lazy-ban 3,5 pontos földrengés volt.
Aztán végigsétáltunk a “Ploteni útja” turisztikai útvonalon, amelyen a gróf és fia a vadász-barátaikkal vadászni indultak, most pedig gombázni járnak. Az út az erdészeti faiskola, a vízforrás, a tó és a gyönyörű bükkerdő mentén vezet. Szóval, sok érdekes dolog van az útvonalon, de a legjobban a galériák nyűgöztek le.
Arról van szó, hogy az Osztrák – Magyar Birodalom idején a Velykyi Lazy közelében lévő erdőben geológiai feltárást végeztek, és számos galériát ástak a vasérc keresésére. Bemásztunk az egyikbe, és hihetetlen élmény volt.
Először is, a kőbe vésett galéria váratlanul nagy, sok ággal, sőt még második emelettel is rendelkezik, és még ott is teljes növésben lehet járni.
Másodszor pedig a galériában denevérek és borzok laknak, a borzoknak pedig külön szobájuk van, elnézést kérek, egy WC – vagyis az egyik helyen alszanak, a másikban pedig szélnek mennek. Ezek ilyen neveltek itt. Itthon nem találtunk borzot, de jó, mert nincs szükségük ezekre a stresszekre a hívatlan vendégek miatt.
Harmadszor, a galéria egy ijesztő hely, ahol folyamatosan azon gondolkodik az ember, hogy sikerül-e megtalálni a kiutat belőle, és hogy a földrengés éppen ebben a pillanatban kezdődik-e, utána pedig örökké a sötét börtönben marad majd. Ezért vezető nélkül és “gyenge idegrendszerrel” rendelkezőknek nem érdemes odamenni.
Nos, könnyű kitalálni, hogy idegenvezetőnk az új ismerősöm, Misha, vagy inkább Mykhailo Ivantsyk volt – egy turisztikai szakkör vezetője, a Velyki Lazy falu klubjában. Amiért őszintén hálás vagyok neki.
Fél nap alatt a Velykyi Lazy-ban sok olyat láttunk barátaimmal, amiről még soha nem hallottunk.
De néhány dolgot nem árulok el nektek, sajnálom, mert tudjátok – egyes dolgok nem túl leíró jellegűek, és amikor felfedezésre mentek oda, érdekesebb lesz mindent magatoknak látni -, mert ugyanazokban a dolgokban mindenki más valamit lát.
Bandi Sholtes, a szerző fotója
Ahogy egyik ismerősöm mondta: e karantén alatt többet tudtunk meg Munkácsról és Kárpátaljáról, mint egész itteni életünk alatt!
Tehát az én esetemben ez Dercen faluval történt, nem messze Munkácstól, 19 km-re. A lakosság száma legfeljebb 3000 fő, akiknek 99,9% -a magyar nemzetiségű.
Hosszú évek során gyakran elhaladtam e falu mentén az M24 Mukachevo-Beregovo autópályán, ahonnan jól látható a hatalmas kereszt a dombon, amely alatt Dercen található. De nem volt okom letérni a faluba, valahogy “a kezek nem értek odáig”.
2016-ban jöttem először Dercenbe. Nem emlékszem miért. Akkor már a Munkácsi Turisztikai Központ vezetője voltam. Engem felismertek, és kedvesen bemutatták a falu összes látnivalóját. De valójában most, a “Cultural Way Village Derzen” projekt megvalósításakor, az Ukrán Kulturális Alapítvány és az USAID támogatásával, ismertem meg a falut, mert sok kutatást folytattam a krónikákról és a levéltári adatokról.
Természetesen a falu legszembetűnőbb fénypontja a dombon lévő kereszt, amely Európa egyik legnagyobb keresztje!
A kereszt a Dercen-hegy tetejére épül, és az a fő eleme az Európai Megbékélési Park Emlékműnek, amelyet 2009-ben építettek a második világháborúban elesettek emlékére, minden oldalról.
Az emlékmű és a kereszt emlékezteti a jövő generációit arra, hogy tárgyalni kell, és nem harcolni. A kereszt magassága 25,7 m, Ukrajnában a legmagasabb, Európában pedig a harmadik.
A domb tetejéről pedig csodálatos kilátás nyílik a Kárpátok külterületére és hegyeire! Az erdő felett még a várdomb is látható, a Palánka várával és a Munkácsi templomok harangtornyái.
A Dercen másik fénypontja a tűzoltóság, ahol 2005 óta 50 önkéntes tűzoltó szolgál, az összes falubeli.
És nem az állomáson szolgálnak, hanem otthon. A tűzoltókat két mobil számra lehet hívni, amelyeket felváltva továbbítanak az egyik tűzoltótól a másikig. Ezek a telefonszámok elérhetők a falu tanácsaiban, üzletekben, iskolákban, közösségi központokban és a lakosság körében. Tűzről szóló riasztási üzenet érkezésekor az ügyeletes csapat felkapódik, és 10-15 percen belül az autó követi a hívás helyét. Minden személyzet önkéntes alapon dolgozik.
15 év alatt a Derceni tűzoltósága több mint 550 tüzet oltott el! A derceni tűzoltó berendezések ugyanolyan modernek, mint a New York-i tűzoltóké!
És a Dercen harmadik csúcspontja, amelyért mindenképpen érdemes idejönni hétvégére vagy bármely más napra – ezek a derceni finomságok!
Először is, ez egy speciálisan összeállitott menü – az ebéd-kóstoló a Dercen ételeiből: sonka, házi kolbász, paprikás szalonna, kovászos uborka és almapaprika, kenyér kenettel, liba-leves májgaluskával (libaleves és májgombóc), szegedi gulyás hussal és kupaty-val (vékony vadászkolbászok), szilvalekvárral izesitett fánk és pálinka.
Egyébként Dercenben több mint 30 fajta palinkát (gyümölcspárlatot) állítanak elő – helyi gyümölcsökből (szilva, sárgabarack, birsalma, körte, szőlő, alma, málna) és a tengerentúli-ból (feihua, narancs, passiógyümölcs stb.) . Krisztián Biró, pálinkafőző, technológiai magasságot ért el ezen erős italok gyártása során.
A falu következő kóstolója a bor-kóstoló. Ruslan Oros, a legnagyobb házi borfesztivál, a “Vörös bor” rendszeres nyertese, amelyet évente januárban Munkácson rendeznek, 20 szerzeményi bort kínál a kóstolás során. Borai többnyire szárazak. A kóstolóterem legfeljebb 30 vendég befogadására alkalmas.
Kevesen tudják, hogy Dercenben ásványvíz is van. Ez a “Kárpáti kristály” – asztali terápiás, alacsony szénsavas, alacsony ásványi anyagtartalmú, vas-ásványvíz. A falu térén egy szivattyúterem kialakítását tervezik, hogy mindenki tudjon inni és vizet kóstolni.
Ezen a listán kívül Dercenben érdemes meglátogatni az éves “Derzen-esküvő” elnevezésű udvarozási ünnepséget táncokkal, dalokkal, szokásokkal, a helytörténeti múzeumot, a református templomot, amely őrzi az 1932-es orgonát, a helyi temetőt, ahol fából készült sírkövek vannak, az erdélyi magyarok stílusai Kalotaszeg térségében, valamint a vadonatúj futballakadémiát, a művészeti szabadtéri helyeket, a fotótáborokat és a kerékpáros túrákat.
Amikor felfedeztem Dercent, és összes látnivalóját egy halomba gyűjtöttem, rájöttem, hogy egy-két nap alatt ne láthatok meg mindent és ne járhatom körbe az egészet, ezért most, amikor az M24 Mukachevo – Beregovo autópályán haladok, nem haladok el a falu mellett az óriási keresztet fontolgatva a hegyen, hanem feltétlenül letérek a faluban legalább az egyik helyszínre, amit önöknek is nagyon ajánlok.
Maksym Adamenko, a szerző fotója
Ezt az anyagot a Közép-európai Stratégiai Intézet bocsátotta rendelkezésre az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) támogatásával. A termék tartalma kizárólag a Közép-európai Stratégiai Intézet felelőssége, és nem feltétlenül tükrözi az USAID vagy az Egyesült Államok kormányának véleményét. A termék egyetlen része sem reprodukálható vagy továbbítható semmilyen formában vagy bármilyen módon, elektronikus, elektronikus, fénymásolási vagy egyéb módon, az eredeti forrás megfelelő hivatkozása nélkül.