Jan Pohanics, Valeria Kizakova, Svitlana Surova, Dagmar Kralikova és Eva Dyuroshova öt tanár, akik Szlovákia különböző városaiból Ungvárra költöztek. Mindannyian különböző években és különböző indíttatással pályáztak az állami programra, a külföldön történő tanításra kiírt pályázaton, illetve szabad hely létével eljutottak Ungvárra.
Van, aki két éve van, van, aki kilenc. Mindenkinek megvan a saját elképzelése az oktatási folyamatról, a
Jan Pohanics
Jan úr 7 éve él Ungváron. Még egy évre szerződése van, de jövőre már csak az első osztályosokat kell vennie, és a tanár úgy gondolja, hogy igazságos lesz velük lenni az általános iskola végéig, azaz a 4. osztályig. Ezen kívül van néhány terve, amelyeket itt szeretné megvalósítani.
A tanár jóval azelőtt ismerkedett meg Ungvárral. 2004-ben itt focizott. Korábban volt egy Lotus Ungvár csapat, és minden alkalommal focimeccsekre járt.
– Hiszem, hogy a kulturális gyerekek létrehozhatnak egy kulturális társadalmat, ezért foglalkozni kell velük – múzeumba, kastélyba, koncertekre, sporteseményekre járni – mondta a tanár. – Sok művészbarátom van, ezért gyakran járok különböző műhelyekre, kiállításokra, filharmóniákba. Az embernek kulturális életet kell élnie. És mindenkinek elmondom, hogy Ungvár kulturális város, ahol különböző generációk találkoznak – nemcsak az idősebb emberek, hanem a gyerekek is.
A tanár azt mondja, hogy a szlovák és az ukrán gyerekek azonosak számára, és minden attól függ, hogy a felnőttek hogyan befolyásolják őket, milyen környezetben nőnek fel.
“Nagyon fontos, hogy a tanár hogyan bánik a gyerekekkel” – mondja Jan úr. – Ha megnyílik előttük és egyértelművé teszi, hogy az ő szintjükön van, akkor a gyerekek megszokják, hogy a tanár olyan, mint ők, és fokozatosan megnyílnak előtte. Ha ezt nem teszik meg azonnal, akkor a gyerekek bezárulnak, és nehéz lesz bármit is megváltoztatni. A tanár feladata, hogy kinyissa a gyermeket és utat kínáljon neki, vagy a művészethez, vagy a matematikához, a kémia, és talán az asztronautika felé is irányítsa. Ahhoz, hogy érdekes lehessen a munka, új lehetőségeket, új szórakozást kell keresnie. Meséket írok, de ehhez már kapcsoltam a gyerekeket. A művészet érdekel, ezért a gyerekek velem járnak különféle múzeumokba, színházi előadásokra. Ez az együttműködés. Ez nemcsak a gyermekek, hanem az én fejlesztésem is.
Jan úr szerint az ungvári lakosok egyik problémája a pontosság. Gyakran nem tartják be a határidőt, és fél órára vagy akár egy órára később is eljöhetnek az értekezletre. De az ukránokkal való kommunikáció nem okoz problémát, ha nem adod ki magad annak, aki valójában nem vagy.
– Az ukránok és a szlovákok nagyon barátságos emberek, nyitottak, nagylelkűek és dolgozni akarnak. Nem gond számukra, hogy elmennek valahová -vagy korán, vagy ünnepkor, vagy este, mert ahhoz, hogy valamit elérjünk, dolgoznunk kell. Nem várni egy bizonyos ideig, hanem mozogni és tenni, ha szükséges, – mondja a tanár
Svetlana Surova
Az ungvári szlovák tanárok közül Svitlana Surova asszony a leghosszabb ideig van a városban – kilencedik éve. A tanárnő megkezdte harmadik négyéves periódusát. Michalovce városából Kárpátaljára költözött.
– Egyáltalán nem látok különbséget a szlovákok és az ukránok között. Nagyon közel lakunk egymáshoz – mondja a tanár. – Nagyon szeretem a dalokat Ukrajnában. De a szlovákok is jók. Az emberek itt kedvesek, és ha összehasonlítjuk a gyerekeket, akkor mindenhol egyformák. Ha az ember motivációt és tanulási vágyat okoz számukra, akkor tanulni fognak. Az általános iskolában általában nagyon fontos, hogy lendületet adjunk a gyerekeknek ahhoz, hogy tanulni akarjanak.
Svitlana asszony elmondja, hogy örül az ukrán oktatási reformnak, mert ezzel az oktatási folyamat egyszerűbbé, érdekesebbé és hatékonyabbá válik. Ami az ukrán nyelvet illeti, még nem tanulta meg, bár gond nélkül megérti és elolvassa. Szereti az ukrán zenét és az éneklést.
– Az ukránok nagyon kedvesek, barátságosak, figyelmesek, mindent megköszönnek. Néhány szlovák is megtanulhatná ezt. Ungvár pedig egy gyönyörű történelmi város, mely történelemmel lélegzik, jó energiával rendelkezik. Sétáljon a kastélyig, sétáljon az utcákon és a kávézókban. Mindenkinek tanácsolom, – mondja mosolyogva Svetlana asszony.
Valeria Kizakova
Valeria asszony immár három éve Ungváron él. Amikor a 10 000 lakosú Swidnikből kiköltözött, azonnal első osztályos osztályfőnök lett. Azt mondja, hogy soha nem hasonlítja össze az ukrán és a szlovák gyerekeket, mert valamennyien a maguk módján különlegesek, összehasonlíthatatlanok.
– Nagyon szeretem Ungvárt, sok kulturális emlék található itt. Szabadidőmben kollégáimmal meglátogatom ezeket. És általában a város nagyon szép és történelmi, – mondja Valeria asszony. – Úgy gondolom, hogy Ungvár és Szvidnik hasonlóak, és nincsenek messze egymástól – körülbelül 100 km-re a határtól. Az élet körülbelül ugyanez, bár Ungvár nagyobb város. Jól érzem itt magam, jó a lakásom, nagyon jó a csapat. Minden kolléga segít nekünk.
Amikor Valeria asszony az ungvári iskolában kezdett dolgozni, az oktatási reformot még nem hajtották végre, ezért az oktatás a régi programra épült. A szlovákéval összehasonlítva a tanár megjegyzi, hogy az ukrán hallgatóknak sokkal nehezebb, a program bonyolultabb. És reméli, hogy az ukrán iskola változásai megkönnyítik a számára.
– Sok közös van bennünk. Ugyanazok a népek vagyunk, nincs különbség. Az ukránok véleményem szerint kedvesebbek, jókedvűek, kedvesebbek. Ami az ukrán nyelvet illeti, megértem és beszélek egy kicsit. Sok kollégám beszél szlovákul, és ez megkönnyíti a kommunikációt is. Az ukrán nyelv elég nehéz, de ismerem az ábécét, így tudok olvasni és fordítani, – teszi hozzá magabiztosan Valeria asszony.
Dagmar Kralikova
Dagmar asszony másodosztályú tanár, szlovákul tanít az 5–11. Négy éve Ungváron él. Jelenleg csak a 8. és 9. évfolyammal dolgozik.
– Hasonló programokon dolgoztam Romániában és Magyarországon, és azokhoz a gyerekekhez képest az ukránok jobban tanulnak szlovákul. Ennek oka lehet, hogy az is szláv és érthetőbb, mint például a magyaroknak. Számomra ezek az utazások kihívást jelentettek, mert össze akartam hasonlítani a helyzetet az ezen országok szlovák kisebbségével. Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy ungvári szlovák iskolánkban elég sok olyan gyermek van, akkinek a szülei szlovákok. A legtöbb diák úgy jön be az iskolába, hogy egy szót sem tud szlovákul. Fokozatosan ismerkednek meg a szlovák nyelvvel, irodalommal, valósággal. Ezután beléphetnek a szlovák oktatási intézményekbe. Ezért valóban szükség van erre az iskolára. A mi időnkben, amikor a világ globalizálódik, jó, hogy jobban megismerhetjük egymást -meg van győződve a tanárnő.
– Ungvár nagyon szép város, gyönyörű történelmi központ. Tetszik, hogy itt, valamint szülővárosomban, Pozsonyban van egy folyó. Lehet ülni, könyvet olvasni, beszélgetni a barátokkal. Nagyon szép sétálóövezetjük és épületjük vannak. Különösen az osztrák-magyar korszak épületei. Látni lehet itt az első köztársaság építészetét is,- mondja Kralikova asszony.
Éva Djuroshova
Éva asszony második éve él és dolgozik Ungváron. A tanár Besztercebányából érkezett. Ungvár előtt az egyetemen és a külföldi szlovákok módszertani központjában tanított. Különösen szerbiai, horvátországi, romániai, magyarországi és lengyel szlovákokkal dolgozott együtt.
– Sokáig dolgoztam külföldön lévő szlovákokkal, és szükségét éreztem annak, hogy segítsek nekik megőrizni a nyelvet. A versenyre az Oktatási Minisztériumtól jelentkezett, és Ungvárra került. Ukrajnában egész más az élet. Sok dolog, ami Szlovákiában működik, egyáltalán nem működik itt. És ebből bizonyos dolgok származnak arról, hogy a gyerekek hogyan viselkednek az iskolában, hogyan reagálnak, amikor mondok valamit. Minden csak 3 napig tart, majd elveszíti erejét. Szóval nekem elég nehéz volt. De el kell mondanom, hogy sok nagyon szép dolog van itt. Ungvár gyönyörű város, az emberek kedvesek, előzékenyek és segítőkészek, – biztosítja a tanár.
Éva asszony szerint a szlovákok és az ukránok mentalitása azonos. Bár ez utóbbi kifejezőbbnek tűnik számára, de a gondolkodás menete szoros. A nő úgy véli, hogy a szlovákoknak nehezebb kommunikálniuk németekkel, britekkel és nyugat-európaiakkal.
– Önnek és nekem sok hasonló problémánk van – mind az ország egészében, mind az emberi. Az emberek gyakran segíthetnek egymásnak, de közömbösek is lehetnek. Meg kell ismernie az illetőt, mert amíg nem ismerik egymást, addig tartja a távolságot. A szlovákokról mindig azt mondták, hogy elég vendégszeretők és barátságosak, de mi is kezdünk olyanok lenni, mint önök – ha nem ismerünk valakit, akkor először tartjuk a távolságot, – mondja Dyuroshova asszony.
A tanár szerint a kárpátaljai nyelvjárás közelebb áll a szlovákhoz, mint az ukránhoz, ezért érthetőbb.
– Nagyon sok szava van lengyelből, oroszból. Valamit meg lehet érteni. Fokozatosan “rám ragad”. Mivel a gyerekek szlovákul tanulnak, most már normálisan tudok kommunikálni a szülőkkel. Természetesen nem ismerek néhány szót, újra meg kell kérdeznem őket. Ezért nemcsak a diákok, hanem a szülők is tanítanak az ukrán nyelvre. Vannak könyveim, amelyeket lefordítok. Érdekes módon Ungváron gyakrabban halljákaz ukrán zenét , mint Szlovákiában a szlovákot. Van egy olyan érzésem, hogy több nyugatit – európait, amerikait hallunk. Mind az éttermekben, mind az utcán, – véli Éva asszony.
Végül nagyon javasoljuk, hogy nézze meg videós történetünket a szlovák tanárokról, akik beleszerettek Ungvárba, Kárpátaljába és Ukrajnába.
Ezt az anyagot a Közép-európai Stratégiai Intézet bocsátotta rendelkezésre az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) támogatásával. A termék tartalma kizárólag a Közép-európai Stratégiai Intézet felelőssége, és nem feltétlenül tükrözi az USAID vagy az Egyesült Államok kormányának véleményét. A termék egyetlen része sem reprodukálható vagy továbbítható semmilyen formában vagy bármilyen módon, elektronikus, elektronikus, fénymásolási vagy egyéb módon, az eredeti forrás megfelelő hivatkozása nélkül.
Росана Тужанська
Фото та відео: Антон Рижих
