Azokról, akik nemcsak a profit szempontjából gondolkodnak
Történetünk a kárpátaljai beruházási csodáról és olvasóink viharos reakciójáról arra inspirált, hogy többet meséljünk arról az üzletrõl, amely fejleszti a régiót és pozitív figyelmet vonz rá.
Leültünk a szerkesztőség asztalához, és kézzel kezdtük írni ezeket a példákat, hangosan felsorolva őket.
– Kárpátalja bor. Bármennyire is kritizálják Chizayt és Kotnart, boraikat rendszeresen Ukrajna legjobb borainak ismerik el. Exportálják őket az Egyesült Államokba és Magyarországra. A turisták Ukrajna egész területéről és külföldről pontosan azért jönnek a kárpátaljai borfesztiválokra, hogy megkóstolják a helyi magánborászok borait, mint például Ivan Ursta, Karl Shosh, Vasyl Pauk, Oleksandr Kovach, Vasyl Antalovsky és még sokan mások, akik márkanévvé váltak.
– Az IKEA természetesen klassz, de a legjobb fatermékek, különösen az otthoni bútorok, határozottan Kárpátaljáról származnak. Ha van minőségi széke, asztala vagy bükkből vagy tölgyből készült ágya otthon, akkor ellenőrizze, hogy ez néha „Maple” vagy „Pavlyk”, ami a helyi családi vállalkozás egyedülálló példája.
– A kárpátaljai konyak vagy ugyanazon néven, vagy „Tisa” vagy „Ungvár” néven található. Sajnos a Nevytsky-kastély tornyának teteje, amelyet az ital címkéjén ábrázolnak, már összeomlott és egy népszerű márka részévé vált, és 2026-tól minden ukrajnai konyakot át kell nevezni a márka után, de a memóriában sok közül a legjobb konyak társul Kárpátaljával.
Ez csak néhány gondolat, amelyek a szerkesztőségben hangot adtak a témáról szóló rögtönzött ötletelés során. Ennek eredményeként 3 tucat kárpátaljai helyi márkát gyűjtöttünk össze, amelyek jelentős társadalmi összetevővel bírnak.
E példák mindegyike külön publikációt érdemel, mert általában az egyes márkák mögött egyedi lenyűgöző történet áll, konkrét emberekkel. Gyakran kalandorok. Határozottan romantikusok. Többnyire értékekkel és elvekkel rendelkező emberek.
Ebben a cikkben 3 ilyen példáról mesélünk, és kezdjük a barátunkkal és valószínűleg Ukrajna legjobb csokoládé-gyártójával, Valentyn Stefannal.
Cukrász nagy szívvel
Kívülről nézve a cukrász ügye nagyon arisztokratikus és elegáns. Valentine pontosan így néz ki a munkahelyén. De kevesen sejtik, mennyi erőfeszítés és munka rejlik a Shtefanyo Valentin & Valentina cukrászmárka mögött.
Ikrek alapították – egy fiu és egy lány. Valentin először pizza szakácsként dolgozott, majd úgy döntött, hogy kipróbálja magát a cukrászatban, és ez sikerült is neki. 2008-ban nővérével, Valentinával képviselte Ukrajnát az első Mondial des arts cukorversenyen, amely a cukrászda világbajnoksága. Ez volt az első vallomás.
De ha Valentina Franciaországba költözött, Valentin úgy döntött, hogy Ukrajnában valósítja meg önmagát. Sőt, Kárpátalján.
– Nem áll célomban ipari édességeket, desszerteket vagy süteményeket létrehozni, bár megtehetném, és valószínűleg sok pénzt keresnék. A szakmámról és küldetésemről azonban más elképzelésem van. Természetesen azt akarom, hogy termékeimet az egész világon ismerjék, ezért hoztam létre egy márkát. De ugyanakkor az a célom, hogy mindenki, aki édességeket, macaroonokat vagy süteményeket szeretne megkóstolni Stefanióból, Kárpátaljára, Ungvárra menjen. Minden cukrászdám, gyártásom, receptem ezen a filozófián alapszik – magyarázta nekünk Valentin Stefano.
Ezért találta ki az ungvári tortát, amely évente megdönti az összes eladási rekordot a turisták körében. Valentin nyalókákat is készített ungvári címer formájában, a famegmunkálásnak szentelt „Kárpát-rönköt” és Európa legnagyobb meteoritjának 1866-ban Kárpátalján bekövetkezett bukásának szentelt „Meteorit hercegnőt”.
És még Valentin rendszeresen szervez jótékonysági rendezvényeket: sajátos nevelési igényű vagy alacsony jövedelmű családokból származó gyermekekkel együtt cukrászdai szobrokat készít. Erre Valentin meghívott egy híres francia cukrászdát, Christophe Michalakot mesterkurzusra.
Szeretettel az Alsó faluból: a sajtkészítés francia élménye a kárpátaljai lélekkel
– Szinte egyidősek vagyunk a Seliska sajtgyárral. Projektként 1994-ben alapították. Abban az időben apám, Petro Pryhara és új barátai az Európai Longo Mai szövetkezetből (Longo Mai, egy nemzetközi mezőgazdasági szövetkezet, amelyet Franciaországban alapítottak 1973-ban ***) azon gondolkodtak, hogy milyen projekt változtathatja meg a Khustets-völgyet. És olyan vállalkozást alapítottak, amelyben akkoriban még senki sem hitt: elkezdték elsajátítani a sajtkészítés művészetét és sajtgyárat építeni – mondta Varosh Inna Prygara, professzionális sajtkészítő, aki édesapjával 4 éve alkot legendás sajtokat. .
A csapatba 9 alkalmazott is beletartozik, akik a sajtgyárban dolgozva barátok lettek a családokkal, együtt töltötték a hétvégéket és támogatták egymást.
A sajtgyárat kezdettől fogva olyan projektként tervezték, amely gazdasági fellendülést hozhat létre egy depressziós régióban, és sok embert vonzhat – teszi hozzá Inna, megjegyezve, hogy ennek a projektnek köszönhetően a projektjüknek van egy bizonyos filozófiája:
Most nehéz elképzelni, hogy ha a „Selisky” sajtot valaki a sajátos íze és aromája miatt nem akarta megvenni, de ez igy volt valóban:
– A legrosszabb gyermekkori emlékeim ahhoz kapcsolódnak, hogy Seliskyt forgácsra reszeltük, nagy zacskókba csomagoltuk és egy sertéstelepre eladtuk néhány hrn/kg, hogy a parasztoknak kifizethessük a tejet – emlékezik vissza Inna.
2002-ben a Seliska sajtgyár hivatalosan csak egyféle sajttal nyitott – félkemény Selisky, egy év múlva lágy Khust sajtot, még egy évvel később pedig kemény Nárcisz Kárpátokat dobták a piacra. És csak tavaly került hozzá a negyedik, a Menchul, amely az Inna franciaországi szakmai gyakorlatának eredményeként jött létre a Ferme Taterre kecskefarmban és sajtgyárban a Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban, valamint a Ferme de La Jarjatte tehéntelepen és sajtfőzdében a Rhône-Alpes régióban.
„A sajt minden nevét lekötöttük a területre, hogy a címkét nézve azonnal megtudjuk, pontosan hol készül” – mondja Inna. – Nem exportálunk sajtot. Antiglobalisták vagyunk és ellenezzük a hozzánk hasonló termékek exportját. Abszolút nem érdekel, hogy a parasztsajtot Magyarországon, Németországban vagy Japánban fogyasztják-e, és mennyit lehet keresni rajta. És amikor más kistermelőkkel beszélgetünk, arra kérjük őket is, hogy tegyék meg ugyanezt, ne pedig a rövid távú fantasztikus exportbevétel gondolatára összpontosítsanak. Ugyanakkor hisszük és arra törekszünk, hogy az emberek a sajtunkért a világ minden tájáról érkezzenek Kárpátaljára, Khust régióba.
Ma ez történik: a Khust régióba vezető sajtút Kárpátalja egyik legnépszerűbb turisztikai útvonala, amely vonzza mind az ukrán, mind a külföldi vendégeket.
– A sajtgyártás mellett két másik területen is dolgozunk: oktatási és szociális területen. A sajtgyár túráin keresztül bemutatjuk a látogatóknak a sajtkészítés művészetét és a természetes ételek ízét. Ami a szociális szférát illeti, ez a „Khust régió hagyományos Brynza” című projektje. Rávettük a helyi pásztorokat, hogy egyesüljenek velünk a Khust-i Pásztorok Szövetségében, hogy közösen állítsanak elő és értékesítsenek sajtot, népszerűsítsék a juhtenyésztést, mint hivatást – mondja Inna.
Kochuts testvériség: ékszerészek, akik az univerzum elfoglalását tervezik
Jurij, Roman és Ihor Kochutok sok évvel ezelőtt kezdtek el ékszereket készíteni – még az iskolában. A srácok elismerik, hogy akkor nagyon kétes minőségű és érthetetlen alakú termékek voltak. Akkor még elképzelni sem tudták, hogy ékszereik hihetetlenül népszerűek lesznek az ukrán hírességek körében, hogy bemutatják őket a bécsi ukrán bálon, és hogy butikjuk lesz az osztrák fővárosban.
– Az iskolában kezdtünk el ékszereket készíteni. Ez nem nevezhető ékszernek. Ezek nagyon durva és keskeny fókuszú díszek voltak. Aztán volt egy időszak, amikor abbahagytuk. Az egyetem újból elindult – jobb szinten – mondta Varosh-nak Jurij, emlékeztetve arra, hogyan kezdődött az egész. – Az első szakasz – nem volt világos, hogy mi, de hasonló az ékszerekhez. A második szakasz néhány gyűrű és fülbevaló gyártása rézből és sárgarézből. És az első próbálkozások az emberek felajánlására is. A harmadik szakasz pedig már ezüsttel és kövekkelvaló munka.
– A legerősebb lökést, amelynek hatása alatt még mindig dolgozunk, Roma tette meg. Elsőként ő kezdte el az ékszerüzletet. Aztán kezdett érdeklődni Yura. Roma adott neki egy kis munkát. Azután a későbbiekben Roma nekem is néhány apró feladatot adott- teszi hozzá Igor.
– Általában mindig kézzel készítettünk valamit – gyermekkorunk óta. Volt idő, amikor aktívan részt vettünk az újjáépítésben. Páncélt, áncélinget készítettünk. Valójában ez vezetett az ékszerüzlethez. Páncélinget készítettem, és fokozatosan csökkentettem az elemeket – így az azt alkotó gyűrűk egyre kisebbek lettek. Aztán apám azt mondta nekem, hogy kár ennyi apró munka miatt – meg kell próbálnunk ezüstből készíteni. Akkor még fogalmunk sem volt, honnan szerezzük be. A szomszédunk egyszer bemutatott egy ékszerésznek. Nem tanított sokat, de mondott nekem valamit. Megértettem a munka főbb alapelveit. Később az interneten megismerkedtem egy másik mesterrel. Ma már a barátom, – mondta Yury.
Az ékszermárkát a srácok 2013-ban hozták létre , a közelmúltban pedig a testvérek a fát is felvették és fantasztikus szépségű bútorokat készítenek. Sőt, egy évvel ezelőtt Kijevben bemutatótermet nyitottak. Így alakul: Kárpátalján, nevezetesen Ungváron van egy műhely és egy csapat, Ausztria és Ukrajna fővárosában pedig butikok. Nem rossz. Kárpátaljai kulturális diplomácia cselekvésben;)
***
A Kárpátalját népszerűsítő helyi üzleti vállalkozások emlegetett történetei mellett rendelkeznie kell Konik-gyümölcslevekkel, amelyeket az ország egész területén a szupermarketek polcain láthat, és amelyeket Ungvár mellett, Storozhnytsia faluban állítanak elő. A kárpátaljai palynochka, a „Tsypa” sör, amelyet a Rakhiv megyei Kvasy-ban főznek, számos márkájú kárpátaljai ásványvíz, szeszes ital és más ökotermékek a Vynohradiv régióbeli Botar faluból származó „Baranovo” gazdaságból „és még sokan mások. Róluk – következő kiadványainkban.
Hivatkozás: A Longo Mai Szövetkezetet Franciaországban alapították 1973-ban. Nemzetközi, mezőgazdasági és kézműves szövetkezet, alternatív, szabadságszerető és antikapitalista irányultságú. A közösség körülbelül 300 embert számlál. A szövetkezetek tagjai mezőgazdasági termékek (gyümölcsök, zöldségek, bogyók, méz, sajt, gyapjú ruhák, gyümölcs- és zöldségkonzervek, bor, természetes kozmetikumok és higiéniai termékek stb.) Gyártásával és értékesítésével foglalkoznak. Longo Mai több médiumot hozott létre: a Zinzine ingyenes rádiót, a független hírügynökséget (AIM) és az Európai Polgári Fórum Artichel című újságját. A szövetkezet könyveket ad ki. A mezőgazdaságról oktató filmeket is készít
Ezt az anyagot a Közép-európai Stratégiai Intézet bocsátotta rendelkezésre az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) támogatásával. A termék tartalma kizárólag a Közép-európai Stratégiai Intézet felelőssége, és nem feltétlenül tükrözi az USAID vagy az Egyesült Államok kormányának véleményét. A termék egyetlen része sem reprodukálható vagy továbbítható semmilyen formában vagy bármilyen módon, elektronikus, elektronikus, fénymásolási vagy egyéb módon, az eredeti forrás megfelelő hivatkozása nélkül.
Rosana Tuzhanska
Фото Валентина Штефаньо – Карл Смутко, фото сироварні – Максим Голубчиков, фото виробів Kochut – від братів Кочутів
