СПЕЦПРОЕКТ

Oldalnézet: Ukrajna, Kárpátalja és Ungvár Martin Reuter szemével

ukensk

Hogyan látja városunkat és régiónkat a leghíresebb ungvári német 3 év itt töltött idő után? Hogyan befolyásolja az EU közelsége Ungvárt, és mi a különbség Ukrajna és Németország között? Milyen legyen a bogrács, és van-e finom sörünk – olvassa el a válaszokat ezekre és más kérdésekre Martin Reuter szláv tudós, politológus és németországi önkéntes történetében, akinek az elmúlt 12 évben nem csak meglátogatni, hanem Ukrajna különböző részein élni és dolgozni is sikerült, többek között Kárpátalján, Ungváron. 

Tevékenysége Ukrajnában és  a “lenyomott” autó

Van egy mondás –  saját idegenek közt és idegen a sajátok között. Jól leír engem – Ungváron és Ukrajnában egyaránt. Már 12 éve élek Ukrajnában. Ez már diagnózis (nevet). Így kerültem ide: szlávtudós és politológus vagyok, két évig dolgoztam Üzbegisztánban, majd két harkovi egyetemen tanítottam németül, de még hallgatóként jöttem szakmai gyakorlatra Ukrajnába.

Csodálatos éveket éltem Kharkivban, sok barátom, sőt komáim is vannak ott. Azután egy másik tevékenységi területre költöztem – a német fejlesztéspolitikára, egy donyecki program szakértőjévé váltam. Pontosan akkor kezdődtek ott a zavargások. Ott tanúja voltam a Maidan-ellenzéknek és a tituskák megjelenésének. Méghozzá  előtte minden rendben volt, és senki sem gondolta volna, hogy mindez megtörténhet. 

Nat165 M4 D1 Longread3 Pic13

Még egy fontos találkozónak is tanúja voltam Donyeckben – Jacenyuk valamint Akhmetov megérkeztek Kharkiv, Donyeck és Luhanszk régió minisztereivel, polgármestereivel és kormányzóival. A Kereskedelmi és Iparkamrában találkoztak, mert más épületeket már lefoglaltak. És amikor együtt láttam Avakovot, Kernest és a többieket, rájöttem, hogy a dolgok rosszul mennek.

Néhány nappal később pedig lövöldözés volt Szlovjanszkban. Aztán felhívtak minket a nagykövetségről, és azt mondták, hogy a legelső géppel repüljünk Kijevbe. Ez 2014 áprilisában volt. És már nem tértem vissza Donyeckbe, még a holmiaim is ott maradtak, aztán egy ismerősöm küldte  át nekem. 

De leginkább a kocsimat sajnáltam, mert ez volt az első autóm, méghozzá vámkezelt. A szervizben volt, és egyszer felhívtak Donyeckből, és azt mondták:                                                                                                                                       – Martin, géppuskás emberek jöttek ide, és elviszik a kocsidat.

Elmélyülés Ukrajnába és a jellemzői

Fokozatosan beleszerettem Ukrajnába, aztán megértettem, hogy miért – mert amikor az emberek úgy érzik, hogy itt szükség van rájuk, és hasznosak lehetnek, akkor kezd tetszeni nekik a hely, ahol élnek. Hallgatóként még  nem értettem, hogy rendeződik minden  Ukrajnában. De egy nap Kharkivban unalmas lett, felszálltam egy mikrobuszra, és kiutaztam a városból. Kiszálltam a végállomáson, sétáltam és bementem egy iskolába. Nos, azonnal hozzám jött egy ügyeletes, és megkérdezte, ki vagyok és mit akarok.

– Csak bejöttem szétnézni, – mondtam.

Nat165 M4 D1 Longread3 Pic6

Elkisért az igazgatói irodába, ott kellemes beszélgetést folytattunk maga az igazgatóval. Még az útlevelemet is meg akarta nézni. 

Aztán bejárta velem az iskolát. De az volt a  legviccesebb, hogy az ebédlőbe mentünk, ahol középiskolás lányok voltak szolgálatban, ezekben a hagyományos klasszikus iskolai egyenruhákban, fehér kötényekkel. És amikor az igazgató és én leültünk az asztalhoz, egy ilyen középiskolás diák pedig  felkeresett minket, azt hittem, hogy pincérnő. 

Nos, akkor arra a következtetésre jutottam, hogy ha külföldi vagy, és ilyen intézményekbe kerülsz, akkor küldöttségként fogják fel. Úgy tűnik, hogy az egész ország, az anyaországod és történelem egyszerre állnak mögötted. Ez pedig nagy felelősség.

Egyszer pedig Kijevben voltam egy étteremben, és egy pincérnő keresett fel. Jelvény volt rajta, dőlt betűvel írva “Rita”, és én úgy olvastam, hogy “puma”. Még sok hasonló poén volt.

Ukrajnában először lettem keresztapa. És láttam, hogyan lehet az embert egy bizonyos helyhez vagy területhez kötni – a keresztség és az ingatlanvásárlás révén.

Egy telekkel rendelkező házat vettem Kharkiv régióban. Hat hónapig éltem ott, még mindig  járok oda, és hasonló gondolkodású emberekkel együtt létrehoztunk egy civil szervezetet a Stara Vodolaga falu fejlesztésére. Tavaly pedig Párizsból jött hozzánk Golitsyn herceg unokája, aki a cári Oroszország idején a falu tulajdonosa volt. Ez a történelmi emlék helyreállításának igazi ünnepe volt a Stara Vodolaga  számára. Anélkül, hogy tudnánk, mi volt, lehetetlen újat építeni, mert alapokra van szükség.

Ungvár oldalnézete

Először 2016 nyarán jöttem Ungvárra. Mivel új program indult az ukrán és német testvérvárosok közötti kapcsolatok fejlesztése és elmélyítése érdekében. Nos, volt egy üres hely, amelyre Németországban választottak ki. Ugyanezen év decemberében kezdtem dolgozni kommunikációs szakértőként. Bár nem darmstadti vagyok, mint egyesek gondolhatják.

Nat165 M4 D1 Longread3 Pic19

Ezt az állást világszerte bejelentették, és bármely uniós polgár jelentkezhet. E tevékenység célja a kapcsolatok elmélyítése Ungvár és Darmstadt között, új aktivisták és játékosok keresése, valamint a város hatóságainak segítése és a testvériség támogatása.

Amikor Ungvárra kerültem, itt megtetszett, és bizonyos elvárásaim voltak, mert Kárpátalja Ukrajna legnyugatibb pontja, és úgy gondoltam, hogy mind gondolkodásmódot, mind pedig mindent tekintve eljutottam a legeurópaibb városba. De később rájöttem, hogy mentálisan a város még mindig ukrán, posztszovjet – bár némi európai,  színes vonásai vannak. De nem mondanám, hogy Ungvár némi haladást mutat más városok között.

Bár szem előtt kell tartanunk, hogy ez egy kis város. Nem lehet összehasonlítani például Kharkivot és Ungvárt, mert ezek különböző dolgok. Másrészt egy kisvárosnak nagy előnye van, mert könnyebb a különböző tevékenységi területeket gyorsan fejleszteni. Ugyanakkor a határok közelsége olyan lehetőségeket kínál, amelyek nincsenek ugyanabban a Harkivban vagy Nyikolajevben.

Azt azonban nem látom, hogy Ungvár potenciálját teljes mértékben kihasználnák. Mert ehhez olyan emberekre van szükség, akik értenek hozzá. Minden, ami rajtam múlik – megteszem, a lelkiismeretem tiszta. Főleg, hogy még mindig nem vagyok helyi. Megértem az embereket kulturálisan és mentálisan, de a munkám és annak eredménye azoktól az emberektől függ, akikkel találkozom és akikkel együttműködök. Hisz nem veszem ki az olyan embereket valami varázshengerből, mint egy bűvész. Vagyis Európa földrajzilag közel áll Ungvárhoz, de nem mondanám, hogy ez az ungváriak cselekedeteiben fejeződik ki.

Nat165 M4 D1 Longread3 Pic16

Az első évben itt azzal voltam elfoglalva, hogy sétálgattam a városban és ismerkedtem az emberekkel. Nem mondhatom, hogy az emberek nagy érdeklődést mutattak volna velem szemben. Szerintem nem volt személyes ellenszenv, csak az, hogy Darmstadt valószínűleg nem túl érdekes és érthető az emberek számára. Főleg, hogy sok külföldi város és állam áll közelebb Darmstadttal szemben. 

És ez is Ungvár egyik sajátossága – Európa közelsége miatt nem fogod meglepni az embereket valamilyen Darmstadttal. Vagyis, ha akarom, magam is oda tudok menni. Főleg most, hogy vízummentesen bárki elmehet az EU-ba. Még a Staraya Vodolaga emberei is Lengyelországba mennek, akik még soha nem voltak sehol Kijevtől nyugatra (bár természetesen a koronavírus-járvány jelentős kiigazításokat hajtott végre – a szerk.).

Zsidók, nyelv, éhínség és kultúra

Ha a különbséget vesszük Kelet- és Nyugat-Ukrajna között, akkor nem látok nagy különbséget. Ukrajna gyönyörű nagy ország, gyönyörű nyelvével és kultúrájával. De minden az emberektől függ. Bár úgy tűnik, sok olyan játékos van, aki konfliktusokat gyújt az államban.

Nos, vannak dolgok, amelyeket nem teljesen értek. Amikor először jöttem Ukrajnába, egyszer Harkovban (2008), mintha szakkörre hoztak volna engem, és először nem értettem a célját. Aztán  kiderült, hogy az emberek körbe gyűltek, hogy beszéljenek ukránul. Olyanok voltak, mint az őrültek a többi polgár szemében. Mert ott nem találkoztam olyan emberekkel, akik ukránul beszéltek volna az utcán. Ez nagy hatással volt rám, és rájöttem, hogy ha azt akarjuk, hogy Ukrajna erős nemzet legyen, akkor szükségünk van az ukrán nyelv támogatására.

Nat165 M4 D1 Longread3 Pic10

Azut pedig láttam, hogy a nemzeti emlékezet, ezen belül a Holodomor (éhinség) kérdése egyre gyakrabban kerül elő. Bár még a már független Ukrajnában sem nagyon tárgyalták a holodomor témáját. Nos, később észrevettem, hogy a kormányzati szervek már dolgoznak ezen a kérdésen, és továbbítják ezeket az információkat a fiataloknak.

Ez nagyon jó és fontos. És azt hiszem, el kell kezdenünk beszélni az ukrajnai holokausztról. Úgy gondolom, hogy minden városnak, ha fejlődni akar, először foglalkoznia kell a történelmi örökségével, amely sajnos nem mindig felhőtlen.

Ugyanez a helyzet Németországban is – szerintem a német nemzet most olyan erős, részben azért, mert a németek valaha megtértek a háború után. Természetesen a németek által elkövetett hihetetlen bűncselekmények emléke sokáig, ha nem is örökké, lóg Németország felett. De a lehető legjobban megtértünk, és a múltat ​​sem lehet elfelejteni.

Biztos vagyok benne, hogy minden befektető, aki a városba érkezik – egyértelmű, hogy nem fogja megkérdezni, hol van itt holokauszt-emlékmű -, de ha a városnak már van ilyen emlékműve, akkor tudat alatt meg fogja érteni, hogy ezt a folyamatot más folyamatok kísérik. Hogy ez a civilizáció új lépése, és ezért a befektető tudni fogja, hogy itt befektethet a fejlesztésbe. Például nemrégiben Rivne-ben avatták fel a zsidó gettó emlékművét. Nyilvánvalóan szükség van ilyenekre.

Ukrán diaszpóra van a világon. Van még kárpátaljai és ungvári diaszpóra. Az itt élők leszármazottai pedig mindig érzelmi kötődéssel fognak viszonyulni ehhez a földhöz. Jómagam ezt Galina Golitsyna élő példájában láttam. Például nemrégiben pénzt szánt egy Staraya Vodolazha templom felújítására.

Egyszerűen nincs megfelelő kommunikáció olyan emberekkel, akik törődnek az őseik földjével, nincsenek megfelelő javaslatok a helyiektől.

Nat165 M4 D1 Longread3 Pic23

Itt Ungvár központjában az egyes iskola közelében van egy szemétlerakó a bokrokban. Korábban mikva  volt, zsidó fürdő,  most pedig a egy szeméttelep –  borzalom. Az emberek idejönnek, és megnézik, mit érzünk iránta, mennyire értékeljük az itteni zsidó kultúrát. És világos, hogy nem lesz beruházás, amíg ilyen hozzáállás van a történelméhez. 

Ha ezt a mikvát helyreállítanák – és több ember is megtenné – egyértelmű lenne, hogy van egy civilizált gondolkodású embercsoport. Az ilyen esetek a hatóságokat is érintik – ez nem csak a zsidó közösség vagy aktivisták kérdése, hanem a hatóságok és az elit társaság közös ügye is lehet.

Nos, itt felmerül a kérdés – hol van az elit Ungváron? És ki az elit? Talán ezek azok az emberek, akik évente egyszer bekerülnek a “száz leghatásosabb kárpátaljai listán” folyóiratok oldalaira? Vagy lehet ezek más emberek?

Ungvár-német projektek

A főbb projektek, amelyekben itt részt vettem, Darmstadthoz kapcsolódnak, mivel a német kormány támogatást szán az ikerintézmények fejlesztésére. 2017-ben és 2018-ban utazások voltak Darmstadtba, onnan pedig Ungvárra. Emberek jöttek, és próbálkoztak a partnerség és a kommunikáció helyreállításával. Ez emlékezetes, mert sok ember vesz részt benne.

Még egy nagyszabású kiállítás volt itt Darmstadt művészeiből, és hamarosan Ungvár művészeinek kiállítása lesz Darmstadtban. Vagyis sok rendezvény volt a két nagy támogatási program keretében.

Nat165 M4 D1 Longread3 Pic5

Ezen felül két új pályázatot nyújtottunk be német támogatásokra, de ezek már infrastrukturális programok. Az egyik a vízhez, a másik a vízellátáshoz szükséges – olyan berendezések vásárlásáról szól, amelyek kevesebb klórt adnak a vízhez. A második projekt pedig a hulladékkezelésre, a szemétre vonatkozik.

Ha ezeket a támogatásokat jóváhagyják, az ungvári lakosok pozitív változásokat fognak tapasztalni ezen a területen.

Romáink

Más projektekkel is voltak próbálkozások. Öröm volt találkozni az idősebb Papp Aladárral. Tetszett, hogy bár nem fiatal, de valóban próbál tenni valamit, elérni valamit. Felém és Darmstadt felé fordult, és ez ritkán fordul elő – leggyakrabban, amikor hozzám fordulnak, cselekvést várnak tőlem,  maguk pedig neem tesznek semmit.

Papp ott tudakolózott valamit, levelezett, és konkrét javaslattal jött hozzám – pályázni egy német ifjúsági cserealapba. Az ötlet az, hogy a romák elmehetnek Németországba és megnézhetik, hogyan működnek ott a roma szervezetek. És  meghivni onnan a romákat, hogy mindezt nézzék meg itt.

Meg is pályáztuk, és támogatást kaptunk. És bár a projekt sikeres volt, de nem hozta meg a kívánt eredményt, és a hosszú távú kapcsolatok kudarcot vallottak. Úgy tűnik, hogy a német romákat nem nagyon érdeklik az ukrán romák.

Egyszer aztán Papp Aladár elvitt engem a kárpátaljai roma táborokba, először voltam ott. Kicsit közelebb kerültem a roma kultúrához, és úgy gondolom, hogy ez nagyon komoly kihívás Ungvár számára. Együtt kell működnünk a romákkal, és a változás elsősorban az oktatás révén lehetséges, de ez egy egész generáció munkája.

Ha lenne erőforrásom, tudásom és energiám, akkor foglalkoznék a roma kérdéssel, de ez kemény és hálátlan munka. A kárpátaljai romákról szóló könyv bemutatóján voltam, a zenén és a kultúrán van a hangsúly. És amikor a roma elittel beszélek, szomorú vagyok, hogy nosztalgiáznak a romákkal szembeni régóta tartó tisztelet iránt. Például a “Crown” étteremben egy híres roma zenész játszott, és Erdelyvel barátkozott. Vagy hogy a romák öltönyt viseltek, ápoltak voltak. Vagyis a romák számára kellemetlen látni, hogy népük degradál.

Aladarnak van egy álma  egy roma kulturális központ létrehozásáról. Nem lesz könnyű, de az ötlet jó, hiszen  a roma kultúra még a turisták számára is érdekes, mert színes. De ezzel helyesen kell dolgoznunk.

Német rend és ukrán szokások

Kölnben volt egy barátom, Joe Elefántcsontpartról, egyszerű munkás. Abban az időben már német állampolgársággal rendelkezett. Amikor Joe a németországi élet előnyeiről beszélt, mindig egy szóval írta le – ordnung, order. És ez mindent elmond. Németországban a rend néha még túl sok is. De mégis az ordnung az alapja  minden másnak.

Nat165 M4 D1 Longread3 Pic25

Nem mondanám, hogy Ukrajnában nincs rend, itt is van. De ami Németországban különleges, az a magas szintű szervezettség. Bár néha nagyon unalmas, néha levágja a szárnyakat. És ez nehéz a posztszovjet térből érkező sok ember számára, akik Németországba jöttek. Mivel az ordnung az emberek kultúrájában, mentalitásában és viselkedésében tükröződik.

És bár érdemes megpróbálni nagyobb rendet teremteni a mindennapokban, nem gondolom, hogy Ukrajnának ugyanarra a rendre és szervezettségre kellene törekednie, mint Németországban. Helytelen lenne, és az ukránok sokat veszítenének emiatt.

Itt egy példa. Nagyon jó hagyományaitok vannak. Az egyik a ohárköszöntő. Németországban senki sem mond pohárköszöntőt az asztalnál. És itt akkor is megteszik, amikor a barátok összegyűlnek. Az ember összegyűjti gondolatait és megfogalmazza, mit akar mondani. És bár társadalmi kényszer  pohárköszöntőt mondani, de általában szívből mondják, és nagyon szép.

És a második jó szokás, hogy vonatra kísérni a vendégeket. Egyszerűen fantasztikus. Amikor vendégeid vannak egy másik városból, a vonat pedig este indul, és velük töltöd az időt, aztán pedig az egész társaság kikiséri a vendégeket  az állomásra. Bár ez a szokás végül eltűnhet a szociális hálózatokkal rendelkező okostelefonokon keresztül.

A bérek Ukrajnában és Németországban

Gyakran kérdezik tőlem – mekkora a németek átlagfizetése? De ez nem mond semmit. Németországban őrült költségek vannak – a lakhatás, a társadalombiztosítás, a rezsi és egyéb költségek. Valójában sok olyan ember is van, aki nagyon keveset keres. Másfél ezer euró ott egy kis fizetés. 

Nem vagyok közgazdász, de azt gondolom, hogy az államban nem a magas fizetés, hanem a magas szintű szociális védelem a legfontosabb. Mivel ez biztosítja a szükséges hátteret és alapot az önfejlesztéshez. Végül is, ha fenyegetés alatt állsz, stresszes.

Másrészt észreveszem, hogy Németországban nagyon hiányzik a rugalmasság, nincsenek kreatív ötletekkel rendelkező fiatalok. Ukrajnában pedig az emberek rugalmasak és készek az új jelenségek és technológiák gyors elfogadására. Ez hiányzik a németekben.

Bogrács, sör és csiga

Ungváron van  finom sör. És Ukrajnában általában  jó sör van, mármint ezekre a kis sörfőzdékre értelmezem, amelyekből egyre több van. Ez jó, de helytelen az intézetek és bárok megközelitése: bár tudnák, de nem öntik szét a sört.

Nagy márkák ellátnak  felszerelésekkel és bútorokkal, de látom a német vendégeimtől – meg is sértődnek, ha a sörfőzdében nincs helyi sör, csak jól ismert márkák vannak. Ez senkit nem érdekel. Az emberek helyi sört akarnak inni, amely készleten van és  nagyon finom, akkor miért nem palackozzák minden intézményben? 

Vagy például a csigák, amelyeket Kárpátaljáról külföldre szállítanak – de miért nem kaphatók a helyi éttermekben?

Nat165 M4 D1 Longread3 Pic8

És ime az étel, amit Ungváron szerettem meg, a bogrács. De a bográcsnak sűrűnek, gazdagnak kell lennie, és nem burgonyát tennék bele, hanem galuskával helyettesíteném. Mert a galuska menő, de mindig kevés. Valójában ez akár egy mottó is lehet – adja meg az embereknek, amit akarnak. Miért érdemes a régi rendszerek szerint dolgozni, ha van új és finom, ha van saját sör, csiga és gombóc?

Ungvár-német történelem

Régóta kerestem magamnak lakást Ungváron. És hihetetlen egybeesésnek bizonyult – letelepedtem egy utcára, amelyet Ungvár és Darmstadt testvériségének egyik alapítójáról neveztek el. Nem tetszett azonban, hogy nem volt tábla az utca nevével. És jó mutatókat rendeltünk Németországban.

Tehát vannak olyan képek az interneten, ahol javítanak egy utat vagy csövet – az egyik dolgozik, és  fölötte 5 ember van, a főnök, a művezető, a főmérnök és így tovább, akik a munkát nézik.

És amikor a munkások felakasztották a táblákat a Glenz utcára, pontosan olyan volt, mint a képeken. Azon a darun kívül, amely magasan emelte a dolgozót a bölcsőben, két szolgálati autó és körülbelül tíz ember tartózkodott e szolgálattól – alulról figyelték a tábla felszerelésének folyamatát.

Bár szép volt, mert különös figyelmet és tiszteletet tanúsított ezen mutatók megjelenése iránt. 

Nat165 M4 D1 Longread3 Pic7

Jókívánságok Ungvárnak és Kárpátaljának

Nem mondhatom, hogy szerelmes lettem volna Ungvárba, még mindig nem sokat értek, de a város és a régió története nem hagyhat hatástalanul. Ungvár érdekes város, és az itt élők nagyon érdekesek. De a városból hiányzik a regionális központban rejlő “hajtás”. Nem látok stratégiai mozgalmakat és elképzeléseket, bár vannak jó kezdeményezések. De Ungvárnak számos előfeltétele van, hogy vonzó hellyé váljon a hosszú tartózkodásra. Kívánom mindenkinek, aki szereti a városát, hogy találjon lehetőségeket és támogatást a hatóságok számára terveik valós megvalósításában.

P.S. Különösen Martin kívánságait követve kezdeményeztük a Re: OpenZakarpattia fórumot, amelynek új ötleteket és megoldásokat kell generálnia Ukrajna legnyugatibb régiójának fejlesztésére. További információ erről itt 

Bandy Sholtes, a Varosh számára


Ezt az anyagot a Közép-európai Stratégiai Intézet bocsátotta rendelkezésre az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) támogatásával. A termék tartalma kizárólag a Közép-európai Stratégiai Intézet felelőssége, és nem feltétlenül tükrözi az USAID vagy az Egyesült Államok kormányának véleményét. A termék egyetlen része sem reprodukálható vagy továbbítható semmilyen formában vagy bármilyen módon, elektronikus, elektronikus, fénymásolási vagy egyéb módon, az eredeti forrás megfelelő hivatkozása nélkül.

ukensk

0 #