Az ukrán kiadványok hírcsatornáit lapozgatva naponta legalább egyszer találkozni fog Kárpátalján a csempészet vagy más illegális üzleti tevékenység említésével. Ez nem feltétlenül túl bűncselekmény (főleg, hogy Ukrajnában dekriminalizálják a csempészést, csak adminisztratív felelősségről van szó).
Néha ez az illegális üzlet még nagyon kreatív, romantikus is. Gyönyörűen leírta Andriy Lyubka a Karbid című regényében, amelyet már 3 nyelvre lefordítottak.
Nagyon őszintén és tragikusan ezt a kárpátaljai illegális vállalkozást ábrázolja a “Határ” című ukrán-szlovák film, amely egy évvel ezelőtt rekordösszegeket gyűjtött a filmforgalmazás területén Szlovákiában, elnyerte a díjat a Karlovy Vary Filmfesztiválon, és Oscarra jelölték. Szlovákia által.
De míg egy kárpátaljai csempészcsoport több csomag “zöld” cigarettát visz Romániába, Magyarországra vagy Szlovákiába, a kárpátaljai gyárak Skoda autókat, Nespresso kávéfőzőket készítenek, hoki botokat készítenek az NHL játékosainak, designer bútorokat a Starbucks kávézóknak és a Carbari-nak, “BMW”, “Audi”, “Porsche”, “Mercedes” autókhoz alkatrészeket.
Ez egy másik valóság, amelyről még Kárpátalján is kevesen tudnak, nem pedig Ukrajnában. Rendkívül ritka, hogy az “érme ezen oldaláról” szóló információk eljutnak a hírekhez.
Ez részben annak köszönhető, hogy a globális márkák vonakodnak nyilvánosságra hozni vállalkozóikat és a gyártás helyét. De nem csak.
Úgy döntöttünk, hogy kijavítjuk ezt a média igazságtalanságot, és elmeséljük a kárpátaljai befektetési csodát. Természetesen abban a reményben, hogy ez a csoda megismétlődhet, még hozzá nem egyszer.
– Csoda? – kételkedsz szkeptikusan. Az tény, hogy még nehéz elképzelni, hogy Kárpátalján néhány év alatt globális termelési óriások építették üzemeiket, mint például Jabil, Flex, Yazaki, W.E.T. Autóipar (Gentherm).
Kárpátaljai Speciális Gazdasági Övezet
Felajánljuk, hogy 2001-ben mentálisan elmozdulunk. Abban az időben a Verhovna Rada törvények elfogadásával 11 speciális gazdasági zónát hozott létre Ukrajnában. Az egyik a kárpátaljai régió volt, amely korábban, 1998-ban, a kiemelt fejlesztés 9 területe közé került, sajátos befektetési tevékenységi rendszerrel.
Mindezek a bonyolult megfogalmazások és a nehezen kimondható kifejezések akkor csak egyet jelentettek, –
állami szinten kedvező feltételeket teremtettek a beruházások vonzására az egyes régiókba.
– A “központ” szerepe a beruházások vonzásában a régiókba 90%. A többi a helyi vezetők felelőssége. Aztán a 2000-es évek elején az ukrán vezetés szándékosan vagy véletlenül jó feltételeket teremtett a beruházások vonzásához. Más kérdés, hogy ez vagy az a régió hogyan használta ki ezeket a feltételeket – emlékeztet Volodimir Panov, aki 2001-2004-ben a Kárpátaljai Regionális Államigazgatás profilosztályának élén felelős volt a beruházások vonzásáért a területen. – Az üzleti életből kerültem erre a pozícióra, így megszokásból próbáltam a legtöbbet kihúzni a fennálló körülményekből. Azt mondod: “kárpátaljai befektetési csoda”. Valószínűleg így van, mert akkor, ahogy mondani szokták, a csillagok összeálltak – állami szinten voltak körülmények, jók voltak a körülmények. És nem akadályoztuk meg, hogy együttműködjünk a csapattal.
De akkor mit tudna felajánlani Kárpátalja a befektetőknek, amit nem tudna kínálni Ukrajna más régiói?
– Régiónknak nem voltak bizonyos előnyei vagy preferenciái, amelyeknek köszönhetően elfoghattuk a befektetőket. Minden speciális gazdasági övezetre meghatároztak egy szabványt, például a vállalkozás vámterületét, adókedvezményeket stb. Ezért támaszkodtunk a marketingre és a kommunikációra, elsősorban leveleket kezdtünk írni, ahol csak lehetett, elsősorban nagykövetségeket, kereskedelmi és ipari kamarákat, és elmondtuk, hogy gazdasági kísérletet folytatnak Kárpátalján – magyarázza Volodimir Panov . – Sokat dolgoztunk a potenciális befektetőkkel folytatott protokollok elkészítésével és a találkozók előkészítésével, a régió teljes kormányát arra kényszerítettük, hogy dolgozzon a befektetések vonzásában – a határőrségtől az adóig és az SBU-ig, valamint számos anyagot fejlesztett ki a befektetők számára különböző nyelveken Lépésről lépésre, hogyan lehet könnyen és gyorsan befektetni Kárpátaljára, és így Ukrajnába. És ami a legfontosabb: az összes találkozón megmutattuk, hogy valóban meg akarjuk változtatni hazánkat, különösen a befektetők vonzása révén, és ugyanolyan feltételeket teremtünk az üzleti élet és az emberek számára, mint nyugaton. Ez az érzelmi elem nem kevésbé volt fontos a befektetők számára, mint az előnyök.
Természetesen a kárpátaljai régió egyik meghatározó előnye a fekvése volt – az EU-csatlakozásra készülő európai országok határán. Emellett ugyanolyan fontos, hogy a régióban legyenek olyan vállalatok, amelyek vagy a nagybefektetők próbapályájává váltak, vagy pedig a sikeres befektetés és üzletmenet “élő” példája volt.
Például a Beregszászi rádióüzem és a Munkácsi Tochprylad lett a Flex Corporation bázisa, amely végül saját erőteljes üzemét építette Munkácson, és ideális volt az ukrán-osztrák Fischer Company és a zöldmezős alapon épült ukrán Eurocar – példák: hogyan lehetnek sikeresek a kárpátaljai beruházások.
Hajtás és eredmények
– Ez igazi lendület volt, rendszeres találkozók, beruházási megállapodások. 2001-2004 folyamán Kárpátalja 130 millió dollár közvetlen külföldi befektetést tudott vonzani, és több mint 19 000 munkahelyet teremtett. Csak 2004-ben a régió 62,7 millió dollárt gyűjtött. USA. A régió külkereskedelmi forgalma 342 millió dollárról nőtt. USA-ban 2002-ben 1,3 milliárd dollár. USA 2005-ben, – hangsúlyozza Vlagyimir Panov.
Az Eurocar az elsők között érkezett Kárpátaljára – egyedülálló vállalat Solomonovo faluban, néhány kilométerre az EU határtól, amely a világon egyedüliként kötött szerződést a Volkswagennel autóik gyártására , Volkswagen, Audi, SEAT. 2001-től, amikor az Eurocar megkezdte működését Kárpátalján, 200 millió dollárt terveztek befektetni a projektbe. Sőt, Volodimir Panov hangsúlyozza, hogy tárgyalások folynak arról, hogy a Volkswagen beruházhasson saját kárpátaljai gyárának építésébe.
2002-ben az ungvári Minay faluban megkezdte működését a japán Yazaki (Yazaki) vállalat üzeme, amely hámokat gyárt az autóipar számára. Ekkor 31,7 millió dollárt terveztek beruházni Kárpátaljára.
2004-ben a Jabil Corporation, a világ három legnagyobb szerződéses elektronikai gyártója egyike, szintén Ungvár mellett, Rozivka faluban kezdte meg működését.
Valójában, valamint a Flex vállalat, amely szintén ebben az időszakban döntött úgy, hogy saját üzemet épít Kárpátalján, Mukachevóban, de 2012-ben beindította.
Volodimir Panov szerint a világon sehol nincsenek a heves versenytársaként működő Jabil és Flex üzemek olyan közel, mint Ukrajnában – csak 40 km távolságban.
– 2016-ban az ungvári Jabilnél voltunk, mert már Kínában gyártottuk a termékünket, és új lehetőségeket kerestünk a termelés bővítésére. Őszintén szólva kellemesen meglepődtem, hogy mindent elrendeznek ebben a vállalkozásban. Sőt, az ungvári Jabil már Kínához képest is versenyképes árat adott – mondta a Varosh-nak Alex Neskin, az elmúlt évek legsikeresebb ukrán startupjának egyik alapítója, a Petcube-nak.
E vállalatok Kárpátalján kereső vásárlóinak listáján szerepel a Google, a Lenovo, a Nike, a Nespresso, a Nokia, akiknek telefonjait csak a Jabil, a Porsche számára készítették. Hogyan sorolja fel?
Ez csak néhány példa a 2001-2004-es “kárpátaljai beruházási csoda” -ra, amely nemcsak jelentős beruházásokat és munkahelyeket eredményezett, hanem egész klaszterek – autóipari és villamos – akaratlan elindítását is. Ennek megfelelően ez kilátást jelentett a régió számára, mert a klaszterek ötlete a termelés és a beruházások további bővítése.
Elveszett és új lehetőségek
– Sokáig sorolhatom azokat a cégeket, amelyekkel tárgyalásokat folytattam a kárpátaljai befektetésről. A Philips azt tervezte, hogy eljön hozzánk, amely a Flex példáját követve először a Munkácsi Tochprilad alapján dolgozott, és csodálatos tévéit akarta gyártani. Találkozók voltak a Bosch-al – egy ismert német berendezésgyártóval. De leginkább azt sajnálom, hogy nem sikerült bevonnom a VW-t, a Toyotát és különösen az IKEA-t. 2003-2004 folyamán több találkozót tartottunk a svédekkel, és már a tárgyalások szakaszában voltunk, amikor megbeszéltük az üzemek lehetséges helyszíneit – mondja Vladimir Panov. – Az IKEA logikája és rugalmassága akkor lenyűgözött. A vállalat kész volt egyszerre 3 üzemet építeni Kárpátalján: egyet – azon a helyen, ahol hosszú távú bérletben részesül mintegy 20 év erdőért, erdőirtásra és telepítésre; a másik kettő – azon a helyen, ahol azt mondjuk, hogy figyelembe vesszük társadalmi jellemzőinket, például a munkanélküliséget vagy a depressziót a környéken. Ezek olyan horgonycégek lennének, amelyek körül mindenki pénzt kereshetne. Van egy sztereotípia, miszerint egy nagy termelő „megöli” a kisvállalkozást, de ez nem így van, ha klaszter alapon mozog, ha van egy „horgonyzó” cég, és mások is megalakulnak körülötte. Tehát az IKEA-val gyakorlatilag hulladékmentes termelésünk lenne, amikor egyesek fát aratnak, újakat ültetnek, bútorokat, néhány pelletet és brikettet gyártanak stb. Sajnos bürokráciánk miatt elvesztettük az IKEA-t. Sírni akarok, amikor eszembe jut, milyen közel voltunk a célhoz és elvesztettük a lehetőséget. Elveszítettük a Volkswagent is, amely végül 1,3 milliárd eurót fektetett be Oroszországba 2006-ban. A Toyota is odament.
Mindez azért történt, mert 2005-ben Ukrajna befektetési jogszabályait megváltoztatták, és gyakorlatilag megszüntették a speciális gazdasági övezet összes előnyét – mondja Volodimir Panov, ugyanakkor optimista marad, és ragaszkodik ahhoz, hogy minden esély megvan a “kárpátaljai befektetési csoda” megismétlésére.
– Ennek minden feltétele megvan – tapasztalat, sikeres példák, vezetői személyzet. Manapság sokan panaszkodnak az emberek külföldre áramlására. Ez valóban probléma és kihívás. De Kárpátalja mindig is vállalkozó szellemű volt és dolgozni ment. Ezért véleményem szerint a probléma egy másik –
az emberek azért mennek, mert elvesztették hitüket – hazájukban, ebben az országban önmagukban, a jövőben Kárpátalján. Ezen változtatnunk kell. Sőt, vissza kell szerezned az önmagadba vetett hitet. Emlékszem, hogy nem olyan régen büszkén beszéltünk Kárpátaljáról, ambiciózus terveket készítettünk, mert ez egy régió Európa központjában. Az elmúlt években sajnos azt a benyomást keltettük, hogy feladtuk. A gondolatok beletörődtek abba, hogy provinciává váljanak, bár a valóságban vezetők lehetünk és vezetők vagyunk sok szempont alapján,
– győzi meg Vlagyimir Panov.
Ennek megerősítésére – csak az elmúlt 2 évben mind a Flex, mind a Jabil megduplázta kapacitását Kárpátalján, a meglévők mellé újabb üzemet építve. Yazaki és Fischer is aktívan toboroz szakembereket, új munkahelyeket teremtenek és bővítik a termelést
A legutóbbi dél-koreai téli olimpián a Fischer sízők 89 érmet szereztek: 35 “arany”, 33 “ezüst” és 21 “bronz”. És ez a legjobb eredmény az összes márka között.
Ráadásul a legendás „Tisa” sílécekben (a kárpátaljai folyó nevéből – a szerk.) a Munkácson készült Fischer-től Olekszandr Abramenko, az ukrán sportoló az egyetlen aranyérmet nyerte Ukrajna számára a Phyeongchangi olimpián.
Ezt az anyagot a Közép-európai Stratégiai Intézet bocsátotta rendelkezésre az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) támogatásával. A termék tartalma kizárólag a Közép-európai Stratégiai Intézet felelőssége, és nem feltétlenül tükrözi az USAID vagy az Egyesült Államok kormányának véleményét. A termék egyetlen része sem reprodukálható vagy továbbítható semmilyen formában vagy bármilyen módon, elektronikus, elektronikus, fénymásolási vagy egyéb módon, az eredeti forrás megfelelő hivatkozása nélkül.
Росана Тужанська
***У матеріалі використані фото та відео матеріали з відкритих джерел
