Nyzhne Selyshche első ránézésre egy közönséges falu Kárpátalján. Valamivel több mint 3 ezer ember él itt. De valami mégis kiemeli. A régen “depressziósnak” nevezett hely hirtelen fejlődni és “hangozni” kezdett nemcsak egész Kárpátalján, hanem egész Ukrajnában. Ennek több oka is van, és mindegyikben a legfontosabb az ember. Ebben a cikkben arról fogunk beszélni, hogy mi is a területek fejlődése egy közönséges falu példáján, hogyan lehet olyan termelést létrehozni, amely megváltoztatja a közösségi életet, proaktívnak lenni a társadalmi szférában, ökológiai és becsületes terméket készíteni mint magának, mind önmagának, létrehozni egy világot bejáró együttest, modern színházat a parasztoknak és megmutatni, hogy a “vidéki” élet nemcsak létezik, hanem virágzik is! De csak ha nagyon akarni mindezt.

Hőseink:

• Petro Pryhara – a “Seliska sajtgyár” igazgatója és alapítója.
• Inna Pryhara – sajtkészítő, aktív közéleti személyiség, a “Khust régió hagyományos sajtja” projekt alapítója.
• Orest Del Sol – gazda, a “Green Grove” (Zöld Liget)  gazdaság alapítója.
• Jürgen Kreftner – zenész, a Hudaki Village Band alapítója, közéleti személyiség.

Gazdaság. Termelés. Területek fejlesztése

Amikor a helyiek a Longo Mai szövetkezettel (a Longo Mai, egy nemzetközi mezőgazdasági szövetkezet, amelyet Franciaországban alapítottak 1973-ban ***) együtt megalapították a Parasztsajtgyárat, Inna Pryhara egyéves volt. Ma már sajátmaga is sajtot főz, létrehozta a “Khust régió hagyományos sajtja” projektet, aktívan vesz részt  a falu és Kárpátalja társadalmi életében. Inna egyike azoknak, akik a diploma megszerzése után visszatértek az alsó faluba.

– Ötletként a sajtgyár 1994 végén és 1995 elején jelent meg. Akkoriban a Longo Mai szövetkezettel együtt a helyiek elgondolkodtak azon, hogy milyen projektet lehetne itt megvalósítani, amellyel nem a kormány vagy a nagyvállalkozás foglalkozna majd, és amely egyaránt érdekes is lenne és lehetőséget is kínálna a gazdasági fejlődéshez. 2002-ben hivatalos cégként indultunk, – mondja Inna Pryhara. A sajtgyár nagyon sajátos módon működik –  a fő feltétel, hogy az Orest Del Sol által képviselt Longo Mai szövetkezet hitelt adott, az volt, hogy csak azoktól a gazdálkodóktól kaphatnakak tejet, akiknek 1-2 tehenük van és saját igényeikre tartják ezeket. Nem dolgozunk nagygazdákkal.

A sajtgyárban végzett munka mellett a hölgy a “Khust régió hagyományos sajtja” projekt szerzője is, amelyet az ipar fejlesztése érdekében hozott létre. És hogy teljesen őszinték legyünk, megmenteni ezt. A juhász szakma nem túl vonzó a fiatalok számára.  Azonban  a néhány évvel ezelőtt létrehozott Egyesületnek már van néhány fiatal embere. A juhászok közös munkájának eredményei – az első munkaévhez képest megduplázódott  a termelés.

– Elsőként meggyőztük a juhászok vezetőjét, hogy az egyesítés valóban szükséges. Ez segített abban, hogy egyesítsük az embereket és megállapodjunk a közös tervekben. Ma úgy tűnik számomra, hogy a juhászok egyszerűen el kezdtek bízni bennem, bár nem minden folyamat világos számukra. De igyekszem mindig mindent elmagyarázni, és a lehető legnyíltabban dolgozni, – mondja Inna.

Csak az igazi juhászok, akiknek állománya van, csatlakozhatnak az Egyesülethez, üzletemberek – nem. Inna azt is elmondja, hogy az ipar fejlődése mellett számára nagyon fontos a hegyek és az állapotuk megőrzése. Végül is a juhok segítik a réteket többé-kevésbé tisztességes állapotban tartani, és megakadályozzák a túlnövekedést. A juhtenyésztés eltűnik – a rét hanyatlik.

A termékeket többnyire Kijevben, Lvivben és Odesszában mutatják be. Meg akarják mutatni az ukránoknak, mi az a kárpátaljai brynza, és miért ez nem egy brikett, amit az áruházban szoktak vásárolni. Hanem egy teljesen más hiteles termék – ízét és értékét tekintve egyaránt.

– A faluban élőket meg kell győzni. Akkor szembesültem ezzel, amikor elkezdtem dolgozni a juhászokkal,- mondja a közéleti aktivista. – Úgy tűnik, jót cselekszel értük, de mégis meg kell győznöd őket arról, hogy szükségük van rá, meg tudják csinálni, hogy elérhető, hogy energiát és időt kell befektetniük. Nagyon sok lehetőség kínálkozik, minden attól függ, mire készülnek az emberek, ki az ifjúság körében, milyen projekteket tervez és milyen csapatot alakít mag körül. Hiszem, hogy minden lehetséges. Csak annyi a teendő, hogy kitűzni a célokat és minden nap feléjük haladni.

Innának van egy globális ötlete – a csatorna- és tisztítóberendezések projektjének kidolgozása az egész falu számára. De ez rendkívül munkaigényes feladat – mind fizikailag, mind érzelmileg, mert külön-külön meg kell állapodni minden lakossal.

Inna és Petro Pryhara partnere és barátja,  a párizsi származású Orest Del Sol, aki az 1990-es években Kárpátaljára költözött, 2006-ban megalapította a „Green Grove” (Zöld Liget)  ökofarmot az Alsó falu határában. Ez meglehetősen sajátos, összehasonlítva más ukrán gazdaságokkal, mert itt az állatoknak  az év minden szakában szabad hozzáférést biztosítanak a szabad térhez, és táplálékuk tiszta és természetes tápanyagokból áll.

Orest  feleségével Yolanával és barátai kecsketejes sajtot és húskészítményeket – kolbászt, bacon-t – állitanak elő. Itt minden kémia nélkül van, elvégre meg vannak győződve arról, hogy a feltételes “civilizációs haladás” károsítja az embert, az állatokat és a természetet.

– Nincsenek olyan problémák, amelyeket ne lehetne leküzdeni. Az akadályok pedig valójában mindig nagyon szimbolikusak, – mondja Petro Pryhara. A csapat  ez olyan emberek, akik megértik egymást és 100% -ban megbíznak egymásban. Számomra ez nemcsak a munkában, hanem a mindennapi életben is fontos. Körülöttünk olyan embereknek kell lenniük, akik támogatnak. Nekem szerencsém van, hogy itt van Orest. És hogy megértsék a kapcsolatunkat, azt mondom, hogy nagy-, 7 gyermekes családból származom, de jobban kijövök Oresttel, mint az édestestvéremmel.

– Nem szeretem, ha valaki parancsol. Sem nekem, sem jómagam. Autonóm akarok lenni – szellemileg és gazdaságilag egyaránt. És épp ezért nem szeretem, amikor uralkodnak, nem szeretek semmilyen hatalmat. Fontos, hogy tiszteljük egymást, és ne gondoljuk, hogy bármelyikünk okosabb, boldogabb vagy szerencsésebb, –  meg van győződve Orest.

A területek fejlődése elsősorban az emberektől függ. Sokat beszélhetünk a tervekről és az álmokról, de ha nincs olyan csapat, amellyel megvalósíthatnám mindezeket, akkor nem vezetnek semmihez. Sajnos manapság az emberek nem akarnak kommunikálni, inkább üzeneteket írnak, mintsem bekopognának az ajtódon, és azt mondanák: “Hello! Van egy ötletem! ” A jó projekteket nem így hajtják végre, – teszi hozzá Inna.

Inna is, Petro is és Orest is a saját vállalkozásuk mellett aktív társadalmi életet élnek. A közös erőfeszítéseknek köszönhetően számos projekt született – a 20 évvel ezelőtti gyermekek szabadidős klubjainak elérhetőségétől, az óvodai fűtéstől, a klub megőrzésétől, a vidéki vízellátó rendszer kiépítésétől a bio WC felszereléséig  az iskolások számára. Hamarosan pedig Inna Pryhara egy másik társadalmi projektet hajt végre – a könyvkeresztezést, amely a sajtgyár közelében fog működni. A fiatalasszony már  formálja a könyvtárat, és  jövőre tervezi elindítani ezt a projektet.

* Нижнє Селище відоме в економічній площині не лише сироварнею та фермою «Зелений Гай», а й фермою з вирощування равликів та соками прямого віджиму “Лонго Май”. Про них розповімо в наступних матеріалах.

Kultúra. Zene. Színház

Jürgen Kreftner, közismertebb nevén Yurko Bukovynets, több mint 20 éve költözött az Alsó faluba. Az osztrák, aki nem akart túlságosan megtervezett, kimért és előre beprogramozott életet élni, úgy döntött, hogy Kárpátalján tárul fel.

Jürgen nem egy egyszerű  ember, mindig valami újat keres. Ő az alapítója a Hudaki Village Band-nek, amelyet nehéz vidékinek nevezni, mivel az együttes már szinte egész Európát bejárta. A zenekar Khust kerületi zenészekből áll.

A zenekar és a zene mellett Jurgen életében van még egy hobbi – a közvetlen kivonatú gyümölcslevek, amelyek a “Longo May” márkanév alatt jelennek meg. Ez egy egyedülálló termék almából és zöldségből. A kommün speciálisan felszerelt helyiségében, ahol a zenész lakik, alma-,  alma-sárgarépa-,  alma-cékla-,  alma-zellerlé készül, és egy igazi kárpátaljai almabor létrehozásával is kísérleteznek.

Jurgennel a falu egyik kulturális és művészeti helyén – a Sárga Rigó vendégház közelében – találkoztunk, ahol túrát tartott nekünk, és elmesélte annak fő gondolatát és megalapításának okát.

Egy régi iskolát felhagytak az Alsó-Település történelmi központjában. Helyi levéltárunk meglehetősen gyenge, de vannak információk, hogy ez az iskola már az 1900-as években létezett. Az elmúlt 20 évben üresen állt. Barátaimmal és a svájci partnereink segítségével úgy döntöttünk, hogy hostellé alakitjuk át,- mondja a zenész. – De nem a szokásos változatban, hanem csoportok számára. Végül is rengeteg rendezvényünk van a faluban – zene, színház, sport, a helyszínnel és az azt követő vendégek elhelyezésével mindig is voltak problémák.

A projekt eléggé hossszú ideig készült, mivel egyszerre jól akartuk megcsinálni, nehogy később újjá kelljen épiteni és ne kelljen évente javitani. Az ötlet 2006-ban jelent meg, az építkezés 2009-ben kezdődött, és 2017-ben került üzembe.

Most itt akár 24 ember is kényelmesen el tud helyezkedni. A projekt nonprofit, és a csoportok által a szállásért fizetett alapokat a szálló működésére fordítják. Itt elég gyakran vannak vendégek, bár ezt a szállót szinte sehol sem reklámozzák, és a booking.com oldalon sem található meg. Az alapítók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ez a hely nem az egyéni turizmus célját szolgálja, és ha ilyen felhívások érkeznek hozzájuk, akkor szívesen ajánlják azokat a falusiakat, akik vendégeket fogadnak birtokaikban.

A szálló tervezésénél a szerzők azonnal figyelembe vették a sok vidéki térségben fennálló víztisztítási problémákat, és speciális berendezéseket állítottak fel.

– Egy nagyon tapasztalt, Kijevben élő ukrán ökológussal együtt készítettünk egy érdekes víztisztítási projektet. Teljesen környezetbarát, és a vizet minden vegyszer nélkül tisztítják. Ez egy kísérleti projekt, amelynek prototípusán jelenleg a tudósok dolgoznak. A projekt költsége meglehetősen alacsony, ezért sok gazdaság számára életmentő lehet, – mondja Jurgen.

A hostel terét konferenciák, szemináriumok, előadások, partik, jógaórák szolgálják.

– Ezt a helyet nem pénzért hoztuk létre, hanem azért, mert nagyon pozitív dinamikát ad a falu számára. Amikor idejöttem a 90-es években, a fiatalok egy olyan gödörként fogták fel a falut, amelyben nincs emancipáció, fejlődés. Ez jelenleg is részben ott van. De már nem annyira hangsúlyos. Kezdeményezéseink révén megváltozik az emberek felfogása önmagukról és arról a területről, ahol élnek. Az vendégek jönnek és azt mondják: “Milyen klassz hely van itt!”. És a falubeliek maguk is másképp kezdik nézni mindazt, ami körülveszi őket, – mondja Jurgen.

A zenész maga is itt maradt, mert rájött, hogy egy kárpátaljai kis faluban az élet jobban vonzza, mint Európa városai. Az ilyen természet és hegyek között az emberek másként kezelik az életet.

– Teljesen más kontextusban nőttem fel, és sokat utazgattam, így az itt zajló folyamatok egy részét kissé más szögből láthatom. Nem vezetünk statisztikát, de  érzem, mennyire megváltozott a fiatalok hozzáállása a szülőfalujukhoz az elmúlt 20 évben.

. Jürgen a közömbösséget tartja a faluja és általában a falvak legnagyobb problémájának. Amikor az embereket csak az érdekli, hogyan lehet több pénzt keresni és tévét nézni.

– Mély meggyőződésem, hogy a legfontosabb megérteni, hogy itt, Kárpátalján minden megvan. Semmit sem kell hozni, csak a tudást. És nem kell félni valamit tenni, saját dologgal foglalkozni. De az is fontos, hogy nem egyedül jöttem ide. Volt, akire támaszkodhattam. Ez a támogatás nagyon fontos, ezzel nem félsz semmitől. Megértem, hogy minden időbe telik. És néha vissza kell lépned, hogy majd két lépést tégy előre.

Jurgen barátnője, partnere és komaasszonya, Tetyana Bilousova a Csiga-Biga színházi stúdiót vezérli és  a Ptah Nemzetközi Színházi Fesztivált szervezi. Ezt a fesztivált Alsó-faluban alapították 2007-ben, azóta Ukrajna és Európa különböző részeiről érkező tehetséges fiatalokat tömöríti. A színház szokatlan, forgatókönyvek és memorizált szavak nélkül. Emberekről, az életről, a kapcsolatokról,  a helyről a társadalomban, az improvizációról és az értékekről szól.

– Amikor barátnőmmel először eljutottunk Alsó-faluba, meglepett és megihletett minket a helyi közösség, különösen a gyermekek és a fiatalok tevékenysége, akik teljes magabiztossággal vettek részt az általunk kínált színházi kalandokban, – mondja Tatiana. – Abban az időben a gyerekek és a felnőttek csak óvodákban és iskolákban láthattak  előadásokat, amelyeket a “látogató” színházak hozták, s ezek gyakran nem anyaggal és ötletekkel, hanem vicces helyzetek felhalmozódásával és a  “szállitható állatkert” bevonásával foglalkoztak. Számunkra mindig is fontos volt, hogy a színház lehetőséget adjon gondolkodásra és a társadalom szempontjából releváns problémák megoldására.

Фото: Микола Удут

A “Ptáh” (Madár) Alsó-faluban a színház, a mozi, a konceptuális művészet, a földművészet, a scenográfia, a hangok, az előadások és a filmek vetítésével foglalkozó műhelyek hete, valamint több tucat vendég különböző európai országokból, akik tapasztalataikat, elképzeléseiket és inspirációikat hozzák magukkal. És természetesen mindez itt marad. És átalakul a parasztok új projektjeivé és ötleteivé.

– Számomra a legfontosabb a gondolkodó fiatalok, akik világos helyzetben, nyitottan, aktívan, őszintén nőttek fel – mondja Tatiana. – Az évek során PTAH-családunk gyarapodott, de az alap az Alsófalu fiataljain maradt, amely valóban Kárpátalja kulturális központjává vált.

Hivatkozás: A Longo Mai Szövetkezetet Franciaországban alapították 1973-ban. Ez egy alternatív, szabadságszerető és antikapitalista irányultságú nemzetközi, mezőgazdasági és kézműves szövetkezet. A közösség körülbelül 300 embert számlál. A szövetkezetek tagjai mezőgazdasági termékek (gyümölcsök, zöldségek, bogyók, méz, sajt, gyapjú ruhák, gyümölcs- és zöldségkonzervek, bor, természetes kozmetikumok és higiéniai termékek stb.) gyártásával és értékesítésével foglalkoznak. Longo Mai több médiumot hozott létre: a Zinzine ingyenes rádiót, a független hírügynökséget (AIM) és az Európai Polgári Fórum Artichel című újságját. A szövetkezet könyveket ad ki. Ugyanakkor oktató filmeket is készít a mezőgazdaságról.

---

Ezt az anyagot a Közép-európai Stratégiai Intézet bocsátotta rendelkezésre az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) támogatásával. A termék tartalma kizárólag a Közép-európai Stratégiai Intézet felelőssége, és nem feltétlenül tükrözi az USAID vagy az Egyesült Államok kormányának véleményét. A termék egyetlen része sem reprodukálható vagy továbbítható semmilyen formában vagy bármilyen módon, elektronikus, elektronikus, fénymásolási vagy egyéb módon, az eredeti forrás megfelelő hivatkozása nélkül.

Росана Тужанська

Фото та відео: Антон Рижих